Nagyböjti elmélkedések minden napra – 2014. márc. 10.

2014. március 10. hétfő
Lev 19,1-2.11-18; Zs 18B; Mt 25,31-46
Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!

A nap, fojtogató, sárgán izzó, mély utálattal tekintett a világ szomorú magányára. Számtalan ember rohant fék nélkül, pillanat nélkül, igazság nélkül. Te is – ahogyan mindenki más – rohansz, futsz, alakoskodsz. Törtetsz, megalázkodsz. Víz alá nyomod a fuldokló fejét, ha kell, hiszen a világ ezt kéri, sőt követeli tőled! Menni előre, minél többet szelni a tortából. Füled süket, szád néma, kezed erőtlen. Agyad tompaságának rejtekéből egy halk és vészjósló dallam próbál utat törni magának. Szomorú mélabúja fájdalmas felismerést csal ki belőled: valamit nagyon elrontottunk! Valamit nem jól csinálunk! Mi emberek mindannyian. Te és én, ő és mi egyaránt.

Hiszen lehetne olyan is ez a világ, amiben minden ember boldog. Nem a hétköznapi robot rabjaként, nem is a gyilkos közöny foglyaként. Inkább a kölcsönös felebaráti szeretet gyakorlójaként. Az irgalmasság testi, lelki cselekedetei által. Ha Jézus képes volt téged szeretni minden otrombaságod, hiányosságod, tökéletlenséged ellenére, te milyen jogon utasítod el magadtól a könyörületességet? Milyen jogon mondasz le felebarátodról? Hogyan foghatod be füledet, ha kiáltanak feléd? Hogy maradhat néma a szád, amikor bántják a gyengét? Miért marad erőtlen a kezed, ha valaki elesik? Miért keményszik meg a szíved, ha testvéred irgalomért kiált hozzád?

Ha szeretsz, téged is szeretni fognak. Ha szeretsz, megszépül a környezeted, kibékül veled a világ. Ha szeretsz nagy lesz a jutalmad a mennyekben: “Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta.”

About the author

maradmin

Leave a Comment