Nagyböjti elmélkedések minden napra – 2014. márc. 12.

2014. március 12., szerda
Jón 3,1-10; Zs 50; Lk 11,29-32
Ninive lakói megtértek a rossz útról

Az Úr ismételten szól Jónáshoz. Nem adja fel, nem fárad bele, nem csügged el, nem türelmetlenkedik – van ideje. Jónás pedig – belátván, hogy mást nem tehet –  megy, és hirdeti, amit az Úr üzen. Hirdeti nagy  hangon. Talán magában kárörvendve: na, most végre elpusztul a bűnös Ninive, megkapja, amit érdemel, hiszen nagy valószínűséggel süket fülekre talál a próféta mondandója. Ám a város nem a mi logikánk  szerint reagál: apraja-nagyja bűnbánatot tart, s ha magától nem jönne erre rá, akkor ezt kell tennie felsőbb utasításra, parancsra, hiszen első embere, vezetője, királya önön jó példájával jár elől. És Isten  megkönyörül minden megtérő bűnösön. A leglehetetlenebb helyzetből is kínál számára kiutat.

Akárcsak nekünk, ha hajlandók vagyunk felhagyni a rosszal. Még akkor is, ha Jónásokként nem mindig van kedvünk engedelmeskedni az Úrnak. Ferenc pápa szavaira utalva – Ő soha nem fárad bele, hogy  megbocsásson, csak mi se fáradjunk bele az őszinte bocsánatkérésbe…

About the author

maradmin

Leave a Comment