Nagyböjti elmélkedések minden napra – 2014. márc. 17.

2014. március 17., hétfő
(Szent Patrik)
Dán 9,4b-10; Zs 78; Lk 6,36-38
Vétkeztünk, bűnbe estünk, Urunk, megszegtük törvényed

Önmegismerés, Irgalmasság, Megbocsátás Ha valaki megismerte önmagát, az tud önmagával is irgalmas lenni és tud megbocsátani. Csak így tudunk szeretet kapcsolatokat létrehozni önmagunkkal és másokkal egyaránt. Az isteni és emberi kapcsolatnak belső összefüggése van. Nem alakulhat ki ilyen összefüggés, ha nem ismerem önmagamat. A Szentírásban számtalan helyen találhatunk buzdítást az irgalmasságra és a megbocsátásra. A tékozló fiú történetében a bűnbánatot tartó, hazatérő fiának megbocsájt és örömében keblére öleli (Lk15,11-32). Az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd is ezt világítja meg (Lk 10,25). Jézus boldognak mondja azokat, akik irgalmasságot gyakorolnak. “Boldogok az irgalmasok, majd nekik is irgalmaznak.” (Mt 5,7).

Minden belőlünk indul ki: az ítélet, a megbocsátás, az adás, és túl azokon a tetteken, amik ebben a részben fel vannak sorolva: a jó és a rossz gondolatok, cselekedetek, mindnek mi magunk vagyunk az eredője. Ugyanígy, mi vagyunk a végpontja is: azt kapjuk vissza, amit adunk. Sokszor ezt a visszafelé irányulást elhalasztjuk, majd az ítélet napján, majd odaát. Ha az “itt és most”-ra vonatkoztatjuk, akkor sokkal inkább érintettnek érezzük magunkat: akár jót, akár rosszat adunk magunkból, visszatér hozzánk már most.

Érdemes odafigyelni napjaink eseményeire. Amikor megítéljük az embereket a saját szemszögünkből nem gondolva arra, hogy másnak is igaza lehet. Különösen amikor valakitől bírálatot kapunk, nem jól szólnak hozzánk, elvesznek tőlünk valamit, vagy bármi más rossz történik velünk. Legyünk őszinték magunkhoz: nem épp ugyanezt tettük másokkal?

Adj Uram kellő erőt, hogy le tudjam győzni önmagamat. Adj világosságot, hogy ne ítéljek csak a saját szempontomból, hanem egyszerűen értsem meg az eseményeket úgy, ahogy vannak valójában. Ámen.

About the author

maradmin

Leave a Comment