Nagyböjti elmélkedések minden napra – 2014. márc. 23.

2014. március 23., vasárnap: NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA
(Mongrovejói Szent Turibiusz)
Kiv 17,3-7; Zs 94; Róm 5,1-2.5-8; Jn 4,5-42
Adj nekünk vizet, hogy ihassunk!

A mai vasárnap gyönyörűsége, hogy megnyílt számunkra az út a hit által a kegyelemhez. Az uralkodói kegyelem jelei: önkorlátozás, adósság-elengedés, partnerség a szolgával, a meg nem érdemelt, viszonozhatatlan ajándék. Az ilyen uralkodónak a földi viszonyok között nincs helye, mert az alattvalók leszavazzák vagy megölik, hogy a helyébe léphessenek. Ezt teszik majd vele azon a pénteken…

A szamariai asszony szívét szomjazza Jézus! Ha igazán követni akarjuk Jézust, akkor tudatosítanunk kell, hogy ez a nő a mai jelzőkkel lehetne akár egy néger, zsidó, cigány, román, szerb is, akit sokszor megvetünk. Lenézett, idegen asszony, akivel nem fecsegünk, mert lotyónak tartjuk, akitől látványosan elfordulunk, és megmossuk a kezünket a kényszerű kézfogás után… Jézus olyan embernek mondja el először, hogy ő a megváltó, akit utálok, akit utálsz… Fúj! Mit csinál ez a megváltó??? Tanítványaival együtt csodálkozunk rá… “A Teremtő könyörög a teremtmény szeretetéért” – mondta XVI. Benedek 2006 nagyböjtjén.

Úgy szerethetem Őt, ha elfogadom azt, amit tesz, és meg is cselekszem… Átformál, a szívemet akarja, és rádöbbenek, hogy a szamariai asszony én vagyok… Köszönöm, hogy szeretsz Uram!

About the author

maradmin

Leave a Comment