Nagyböjti elmélkedések minden napra – 2014. márc. 25.

2014. március 25., kedd:
URUNK MEGTESTESÜLÉSÉNEK HÍRÜLADÁSA (főünnep)
(Szent Izsák)
Iz 7,10-14; Zs 39; Zsid 10,4-10; Lk 1,26-38
Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni.

Szólt az Úr Ácházhoz, e szavakkal: “Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!” De Ácház azt mondta: “Nem kérek, és nem kísértem az Urat.” Az Úr égi jellel akarta Ácházt megerősíteni, de ő elutasította.

Mária maga kért megerősítést, bizonyságot az angyaltól. A kapott jelet elfogadta, és rábízta magát, jövőjét, életét. Sőt népének és eljövendő nemzedékek sorsának alakulását is bizalmával befolyásolta.

Két ember, más-más válasz. Egyik mer kérdezni, a másik nem. Egyik félelemből bezárul, a másik bizalommal kinyílik. Milyen kép, tapasztalat, érzelmi viszony fűzi Istenhez Ácházt és Máriát?

Istentapasztalatuk befolyásolta nemcsak saját életüket, jelenüket, hanem mások életét is. Innen nézve milyen hamisság is rejlik abban, hogy a hit és a vallásos élet magánügy? “Majd a gyerek eldönti?!” “Amit megélek hitemből nem tartozik másra?!” “Én csak az otthoni templomba járok és áldozok, máshol nem?!” Már nem kell a hitről olvasni, ezzel foglalkozni, hiszen vége a kötelező hittannak?! “Minek ifjúsági közösség, elég ha hitemet befelé élem?!”

Ne engedjünk a látszólag jó kísértésének! Ami pedig jóra vezet, éljük, tegyük mint Égi Gyümölcsöt foganó Mária! “Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.”

About the author

maradmin

Leave a Comment