Nagyböjti elmélkedések minden napra – 2014. márc. 29.

2014. március 29., szombat
Oz 6,1-6; Zs 50; Lk 18,9-14
Mert én irgalmasságot akarok nem áldozatot, és Isten ismeretét inkább, mint égő áldozatokat

Urunk! Hajnalok hajnalán indulunk, és késő este érünk haza. Sokszor lehorgasztott fejjel, csukott szemmel, hajlott háttal járjuk az utunk és megoldatlan feladatok hajlítják le vállainkat. Nem vesszük észre, amikor állunkat felemeled, amikor hátunk mögött megszorítod vállainkat, és csendesen megkopogtatod hátunkat. Urunk! Ha hagynánk, hogy felemeld állunkat, a szemedben megláthatnánk a szembejövők nevetését és könnyeit. Ha megéreznénk kezeid erejét, leejthetnénk terhünket, és hátrafordulva magadhoz ölelhetnél bennünket. 

Sokan érezzük, hogy mindennap az Úrnak dolgozunk, érte kelünk, érte fekszünk, a munkahelyünkön, a közösségünkben. Szinte levegőt sem kapunk a sok munkától. Néha reménytelenül fáradtan zárjuk, és kezdjük napjainkat.

De Jézus nem azt várja, hogy érte, hanem, hogy Vele induljunk útra nap, mint nap. A tőle kapott gyengédséggel és szeretettel töröljük ki a szembejövők könnyeit, simítsuk el a feszültségeket a családban, a munkahelyünkön és a közösségünkben. Csak a tőle kapott szemekkel láthatunk reményt, csak az Ő kezeinek ereje tudja terheinket átvenni, és tudjuk kézen fogni a rászorulókat. 

About the author

maradmin

Leave a Comment