Nagyböjti elmélkedések minden napra – 2014. ápr. 18.

2014. április 18., NAGYPÉNTEK
Iz 52,13 – 53,12; Zs 30; Zsid 4,14-16; 5,7-9; Jn 18,1 – 19,42
A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze

Jézus perében a főpap kíméletlen bíró. A Zsidókhoz írt levél szerint Jézus, az egyetlen igaz főpap, aki irgalmas. Bizalmat sugároz, megértő, jobban ismeri a bűn természetét, mint a bűnös maga. Kegyelme nem pillanatnyi szeszély vagy hangulat kérdése, magatartása következetes. Pontosan emiatt érezhetjük, hogy segítő és felmentő ítélete igazságos, vagyis igazságosabb, mint az emberi kicsinyesség, irigység, rosszindulat, gyilkos ösztön, esetleg önvád, amikor mi magunk sem mentenénk fel magunkat és a büntetéstől való félelmünk a saját ítélkező természetünktől való félelem is egyben.

Ugyancsak a Zsidókhoz írt levélben olvashatjuk: “Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, feddhetetlen, a bűnösöktől elkülönített, aki fölségesebb az egeknél. Ő nem szorul rá, mint a többi főpap, hogy naponként először a saját vétkeiért mutasson be áldozatot, s csak azután a nép bűneiért. Egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor magát feláldozta. A törvény tehát gyarló embereket rendelt főpappá, az eskü szava azonban, amely a törvényt követte, magát az örökre tökéletes Fiút” (Zsid 7,26-28).

Jézus perében láthatatlanul átalakul a papság értelme és az áldozat jelentősége. Ami volt, fenntarthatatlan, néhány évtizeddel később már nyoma sincs. Marad az egyetlen, örök főpap és az egyetlen, megismételhetetlen áldozat.

About the author

maradmin

Leave a Comment