Húsvéti elmélkedés – 2014. ápr. 20.

2014. április 20., HÚSVÉTVASÁRNAP
ApCsel 10,34a.37-43; Zs 117; Kol 3,1-4; Jn 20,1-9
Jézust megölték, de Isten harmadnapon feltámasztotta őt

Tompa és csalódott csöndemből, a halál sziklasírjának hideg, koppanó csöndjéből ma – felfoghatatlan és titokzatos módon – frissesség, új élet születik. A változás alig észrevehető. Az éj sötétje lassan oszlani kezd. Mintha egy eddig ismeretlen, észrevétlen erő töltené el tagjaimat. Igen! A sírhoz kell mennem! Mi több: futnom! Odavisz a lábam!

A titkok e nagy Titkát Reményik Sándor így közelíti meg:

“Azért is, rajta, új iramra fel!
Mélyből – a magasságba – egyedül.
Nem, nem egyedül, szíveken is túl
Egy nagy Szív szól: én megmentettelek,
Most többé ne sírj és ne lamentálj,
Vedd bűneid s bánatod nyoszolyáját,
Aztán hajítsd magadtól messzire:
Kelj fel és járj!”

S odaérve azt látom: a sziklasír üres… Nagypénteki sírásom örömre fordult! Nagyszombati csöndemből Alleluia született: föltámadt!

About the author

maradmin

Leave a Comment