A hét plébániája: TUSNÁD

tusnad.jpg

Tusnád község Erdély keleti peremén, az Olt-folyó által észak-dél irányban átszelt Csíki-medence (hossza 60 km)  harmadik részében (Felcsík-és Középcsíki-medence mellett),  a Zsögödi-szorostól a Tusnádi-szorosig tartó Alcsíki-medence déli részén, Hargita megye közigazgatási központjától, Csíkszeredától 25 km-re délre, az országút mellett hosszan elnyúlva fekszik, kelet-nyugat irányban a Tusnád-patak szűk völgyében, az Olt-folyó jobb oldalán, 672 m tengerszint feletti magasságban. Tőle 11 km-re délre van Tusnádfürdő, a festői szépségű híres fürdő-és üdülőváros. Tusnád 1421-ben fordul elő először oklevelekben, nevének népies magyarázata: sok tó és nádas volt a területén, innen ered a tosnád, majd Tusnád. 1567-ben szerepel a pápai dézsmajegyzékben Tusnád mint hivatalos vámhely, egyike volt Csíkszék korán kiemelkedett településeinek, ma is községközpont, beosztott falui Csíkverebes és Újtusnád. A település részei, a régi tízesek nevei – Szeretszeg, Sántaszeg és Alszeg- nevei mai napig megmaradtak. 1822-ben a falu nagy része leégett, a kárvallott lakosság egy része áttelepült az Olt- folyó jobb oldalára, Oltelvére, megalapítva Újtusnádot, amelyen a vasútvonal vezet át, itt 1912-ben szerveződött a Páduai Szent Antal új plébánia.

Tusnád (vagy még hívják Nagytusnádnak is) lakóinak száma kb. 860, szinte egészében székely-magyarok, túlnyomórészt római katolikus hitűek. Az egyházközség a középkorban Csíkkozmás filiája volt, oklevélben 1571-ben szerepel Árpád-kori kápolnája (ebből maradt meg egy értékes kőből faragott keresztelőkút), amelynek helyén építették fel 1802-1824 között a gyönyörű szép, ma is meglévő barokk templomot, amelyet Assisi Szent Ferenc tiszteletére szenteltek fel 1829-ben.  A plébániatemplom főoltárát és a szószéket a falu jeles szülötte, Kovács Miklós (1769 – 1852) Erdély püspöke adományozta. Az egyházközségből származó nagyszámú papi és szerzetesi hivatások közül említésre érdemes: – Imets Fülöp Jákó (1837-1912) kanonok, tanár, író, költő, „székely polihisztor”, a csíksomlyói gimnázium egykori igazgatója (1870-től 21 éven át),  emléke tiszteletére a helyi általános iskola viseli nevét,  bronz féldombormű portréja az iskola falán van,  – Dr. Ábrahám Ambrus Andor (1893-1989 ) premontrei rendű pap, zoológus, Kossuth-díjas akadémikus,  -Tusnádi Éltes Károly (1837-1890) a kolozsvári Szent Mihály plébánia egykori apát-kanonok plébánosa.

A település központjában bővizű borvízforrás van, a Bagoly-forrás, látványos bagolyfigurás faköpűjét Salló István csíkszeredai faragóművész készítette, tőszomszédságában van a Jánosi Csaba geológus megálmodta Borvíz Múzeum, Székelyföld borvíz és fürdövilágának történetét mutatja be, 2005-ben nyílt meg, a jurta alakú épületet Esztány Győző gyergyószentmiklósi születésű műépítész tervezte, a vitrálokat  Egri Sándor üvegművész kivitelezte, valamint mellette van a 2004-ben állított, Assisi Szent Ferencet ábrázoló faragott faszobor.

Tusnád önálló plébániává 1726-ban lett, Csíkverebes leányegyházzal. Ez a kis település 2 km-re van, az Olt-folyó bal partján, a Vermed-patak mellett, temploma a XV.-XVI. századfordulón épült, a barokk korban lett átalakítva, Szent örzőangyalok a titulusa, a főoltárképe is a  szent őrangyalokat ábrázolja (1771), a régi tusnádi kápolnából 1810-ben lett  áthozva. A település híres a pityóka termesztésében, a bükkfa szuszékairól, valamint az út menti régi műemlék kőkeresztekről. Lakóinak száma mintegy kétszáz, híres szülötte Sándor Imre (1893-1956) gyulafehérvári püspökhelyettes, a Râmnicu Sărat-i börtönben halt vértanúhalált 1956. február 7-én.

A tusnádi Assisi Szent Ferenc plébánia a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye  Alcsíki főesperesi kerületéhez tartozik, plébánosa 2014-től Csont Ede, aki a Romániai Magyar Bibliatársulat elnöke is. A templom búcsúünnepét október 4-én tartják, örökös szentségimádási nap: április 12. Csíkverebes filia búcsúünnepe október 2., örökös szentségimádási nap: május 5.

A gyulafehérvári érsekség honlapjáról vett adatok alapján, szerkesztette: Szebeni Lajos.

Fotó: www.romkat.ro

About the author

maradmin

Leave a Comment