Kilyénfalvát 1567-ben említik először az írásos források Tekerőpatakkal együtt, és mint önálló települést az 1616-os székely lustrában. Nevét az 1659-ben kőből épített és zsindellyel fedett Szent Kilián tiszteletére épített második kápolnájáról kapta.
A kilyénfalviak kezdetben – a tekerőpataki hívekkel közösen – Gyergyószentmiklósra jártak templomba. 1633-ban külön karzatot építettek a gyergyószentmiklósi templomba, hogy beférjenek a tekerőpataki és a kilyénfalvi hívek. Ugyanebben az évben kolerajárvány pusztította a vidéket, csak az egyházközségből 700 embert kellett eltemetni. A falu lakosai 1646-ban fakápolnát építettek, melynek harangját Ferenczy György gyergyószentmiklósi plébános készíttette. Tíz év elteltével, 1659-ben kőkápolnát építettek Szent Kilián vértanú tiszteletére, amelyet 1659 júniusában zsindellyel födtek be. A kápolna körül volt a temető is. 1721-ben Gyergyóújfalu filiája volt, ekkortól Mária Magdolna tiszteletére épített kápolnáját is említik, amely egy kis haranggal és egyéb liturgikus eszközökkel volt felszerelve.
Kilyénfalva 1732-ig Tekerőpatakkal közösen alkotott egy filiaegyházközséget, majd ettől az évtől kezdte önállósulását a tekerőpataki templom építésével. Mivel a kilyénfalviak nem voltak megelégedve az adminisztrációval, kérték Gyergyóújfaluhoz való csatolásukat, és rövid ideig ide tartoztak. Klobusiczky Ferenc erdélyi püspök 1743-ban ide külön lelkészt helyezett ki Ferenczi József személyében, és Kilyénfalvát önálló plébániává nyilvánította.
Anyakönyvezése az 1882-es évi egyházmegyei sematizmus szerint 1743-tól kezdődik, a plébánia korabeli leltárai 1745-től sorolják föl. Ferenczi József plébános halála (1747) után Kézdi Márton volt a kilyénfalvi lelkipásztor egészen 1757-ig. Utódja, Beke András pap idején kezdték el a jelenlegi templom építését kőből és téglából, Sztoyka Zsigmond püspök engedélyével 1758-ban. A megbízott építőmester Fogarasy György volt. A templomot 1761-ben áldotta meg Sikó József gyergyói főesperes, de még nem volt teljesen elkészítve, ez derül ki 1763-ban az akkori plébános említéséből. Később a kápolnát lebontották és abból magasították a templomtornyot. A kápolna helyébe épült az iskola, melyet 1786-tól községháznak használtak. Beke András plébános egy 300 kg-os harangot ajándékozott a templomnak 1781-ben. A templomot végül 1786-ban szentelte fel gr. Batthyányi Ignác akkori püspök Mária Magdolna tiszteletére, megőrizvén a 18. században álló kápolna védőszentjét.
A templomot villámkárosulás érte 1828 júliusában, a templom tetőzte szétzúzódott, a falak megrongálódtak, a templomhajó is megsérült, a harang elrepedt. A tornyot és a templomot 1829–1831 között újjáépítették, a tornyot pléhtetővel fedték be, a falakat megerősítették. 1863 júliusában a templomtorony ismét tűzvész áldozatául esett, és több családi ház is leégett a templom környékén, így újabb helyreállítási munkálatokra volt szükség. Ekkor hulltak le a harangok, és egy kivételével mind berepedtek.
Az orgonát Nagy József brassói orgonakészítő mester készítette 1875-ben, amelyet 1936-ban javítottak ki, egy regiszteres változattal kibővítve a régit.
1910. március 11-én megrepedt a 140 kilogrammos Mária Magdolna harang, amelyről azt tartották a falu idős lakói, hogy szép hangja még az erdőre is elhallatszott. 1911-ben kerül fel a toronyba a 431 kg-os, Szűz Mária tiszteletére öntetett nagyharang. 1917-ben az I. világháború ideje alatt a katonai hatóságok utasítására a templom négy harangja közül hármat leszereltek. A második világháború idején is elvittek egy harangot.
A templomot 1925 őszén és 1926 nyarán a közbirtokosság renoválta, kifestette, és a düledező kőkerítést lecserélte vaskerítésre. A déli oldalon a templomot egy oldalhajóval bővítették szintén a közbirtokosság hozzájárulásával. Ugyanekkor került sor az első világháborúban leszerelt nagy harang pótlására, melyet egy 422 kg-ossal helyettesítettek.
A templom külseje a többszöri újjáépítés és javítás ellenére őrzi az eredeti formáját, stílusát. A barokk stílusú templom tornyának alsó részén található gótikus ablakrészlet és a nyugati támpillérek a régebbi kőkápolna emlékei lehetnek.
A templom belsejét egy főhajó képezi, kétoldalt elhelyezkedő padsorral. A padokon az ülésrendet családonként határozták meg, amit kisebb változtatásokkal ma is betartanak. A férfiak ez első padsorban ülnek, mögöttük a nők. 1933-ban a főoltárt Mária Magdolna 1715-ben készült képe és Szent Imre oltárképe díszítette. Mellettük Szent Miklós püspök és Szent Kilián vértanú szobrai találhatók.
A főoltárt jelenleg Szent Imre képe díszíti. 1990-ben a helykihasználhatóság céljából felszámolták a mellékoltárokat, de a falakon megtartották az oltárképeket: a jobboldalon lévő képen Szent István felajánlja a szent koronát a Szőzanyának, a baloldalon Nepomuki Szent Jánost ábrázoló festmény látható.
A falu szülöttje dr. Jakab Antal gyulafehérvári püspök (1972-től segédpüspök, 1980-1990 között megyéspüspök). 1951-1964 között börtönben volt Felsőbányán, kényszermunkára ítélték. A székesegyház kriptájában van eltemetve.
A gyergyókilyénfalviSzent Mária Magdolna plébánia, a XIV. Gyergyói főesperesi kerülethez tartozik, jelenleg Fejér Lajos plébános teljesít szolgálatot.
Örökös szentségimádási nap: október 3. A plébánia búcsúünnepe: július 22.
Szerkesztette: Erdős Nándor
Források: www.romkat.ro,http://www.gyfk.ro/?act=kilyenfalva
Fotó: Józsa Ferenc
Leave a Comment