A hét plébániája: KÁLMÁND

kalmandi_szent_anna.jpg

Kálmánd község a Partium régió északi részén, a Krasznaköz és a Nyírségi homokhát találkozásánál, az egykori Ecsedi-láp szélén, a Kraszna-folyó csatornája mentén felszik, Szatmár megyében, Nagykároly megyei jogú várostól 4 km-re észak-nyugatra. 2002. október 10-én lett újra önálló község, addig a szomszédos Kaplony községhez tartozott. Lakóinak száma megközelítőleg 1400 fő, túlnyomó többségben, mintegy 900, sváb származású, magyar anyanyelvű, római katolikus. Kálmánd települést már 1335-ben említi oklevél, a Báthory család ősi birtokaként, majd 1747-ben gróf Károlyi Ferenc lett a tulajdonosa, aki a Rákóczi szabadságharc után elnéptelenedett falut svábokkal telepítette be.  Egyike a XVIII. században szatmár megyében, a 31 sváb telepesek által létrejött falvaknak. Kálmándnak már a középkorban volt plébánia temploma, a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére volt szentelve. A protestantizmus elterjedésével a lakosság református hitűvé vált és a templom is, a római katolikus híveket több mint 50 évig a kaplonyi ferences szerzetesek látták el, majd 1753-ban gróf Károlyi Anna visszavette a templomot a reformátusoktól. Ezért a templom Szent Anna tiszteletére lett újra felszentelve. Fischer István szatmári püspök (1804-1807) alapítja újra a római katolikus plébániát 1804-ben. Nagy tűzvész pusztította a falut 1862-ben, ekkor égett le a temploma is. Az új plébániatemplom 1865-66 között épült fel, a neves építész Ybl Miklós (1814-1891) tervei alapján, úgyszintén Szent Anna tiszteletére lett felszentelve 1866. július 26-án, Szent Joáchim és Anna ünnepén, Kellermann Ferenc esperes által (Mezőfény plébánosa 1836-1871).  1899-ben a templom udvarán 2 m magas Jézus Szíve szobrot állítottak.
A településnek még van két kápolnája is, – a Szőlőkápolna, 1902-ben épült, Szent János és Pál a védőszentje, – a Temetőkápolna, 1910-ben épült neogótikus stílusban, Soltész Imre akkori  plébánosa (1876-1916) által. A temetőben új ravatalozó épült 1997-ben, az azóta nyugalmazott Tyukodi Antal tb. kanonok-plébános atya tervei alapján (itt volt plébános 1982-2003 között), előtte áll a Hősök Emlékműve, az I. –II. Világháború és az 1945-ben deportáltak tiszteletére. A plébánia régi épületét (1804. épült) lebontották, új épült 1978-ban, majd az udvarán 2004-2005 között, az itteni születésű  Dr. Solomayer József nagyértékű támogatásával is, felépült a Lelkipásztori Közösségi és Ifjúsági Ház. Kálmánd jeles szülötte Dr. Scheffler János (1887. október 29. – 1952. december 6.) vértanú szatmári megyéspüspök, XVI. Benedek pápa emelte a boldogok sorába, 2011. július 3-án volt a boldoggá avatása Szatmárnémetiben, itt a székesegyházban vannak eltemetve földi maradványai, emléknapja május 17.  Boldog Scheffler János szobor áll a kálmándi plébániatemplom kertjében, Vida Zoltán budapesti szobrász-művész alkotása (felállítva 2004. december 5-én), valamint itt a plébániatemplomban van a püspök pásztorbotja és stólája.
A település neves szülötte Páter Ritli Vendel (1851-1897) jezsuita csillagász, fizika és matematika tanár. A kálmándi Szent Anna plébánia a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye, Nagykárolyi Főesperesség, Nagykároly I. Esperesi kerületéhez tartozik,  2008-tól plébánosa Néma Sándor.  Előtte Knecht Béla tb. kanonok volt a  plébános (2003-2008). Kántor és énekkar vezető  Poósz Vilmos. A templom búcsú ünnepe, a kirbáj, július 26-án van. Gazdag a plébániai hitélet, Rózsafűzér Társulat, Szent Kereszt Hadsereg, Nőszövetség, Mária Légió, Szeretett Szolgálat, ifjúsági és felnőtt énekkar működnek. Kálmándi születésű papi hivatások közül említjük: – Dr. Láng Ferenc (1889-1951), – Reszler Imre (1943-1968), – Láng Pál kanonok, nyugalmazott plébános, – Solomayer Sándor plébános (Szatmárnémeti Szent János apostol és evangélista plébánia), valamint Linzenbold Szabolcs és Tempfli Máté, a gyulafehérvári teológia kispapjait. Még említésre érdemes az 1834-ben alakult Kalmander Harmony fúvószenekar és a sváb népi hagyományokat őrző tánccsoport.

A szatmári egyházmegye 2006-ban megjelent jubileumi sematizmusából felhasznált adatok alapján, szerkesztette: Szebeni Lajos.

Fotó: www.kalazanci.ro

About the author

maradmin

Leave a Comment