Nyárádköszvényes Marosvásárhelytől északkeletre 28 km-re, a Nyárád jobb partján, Deményházától 5 km-re, a Mező-havas közelében, 469 tengerszint feletti magasságban fekszik. Délkelet felől a Kis-Bekecs domboldalai ovják. Az első település a falutól nyugatra, a domb tetején állt, erre utal a dűlő neve: Köszvényesköze. Orbán Balázs szerint, a falu helyén nyílvesszőket találtak. A közelben található a Galát nevű domb, amely a besenyő nyelven erődítményt jelent. A megélhetés a múltban is és ma is elég nehézkes, tisztességes életet biztosító munkalehetőség alig van. Jellemző a földművelés, állattartás, néhányan ipari mesterséget űznek. Egyre több fiatal jár határon túlra dolgozni. Első temploma itt ezen a Galát nevű dombtetőn állott, építésének ideje ismeretlen. Előszőr 1484-ben említik okíratokban, mint Kezwenyes. Lakóinak száma 1910-ben 1045 fő volt, 2002-ben csak 878 lelket számláltak. A falu északi területén 13 „Tatárhalom" fedezhető fel, melyet a néphagyomány a tatárokkal való ádáz küzdelemhez kapcsol. Úgy vélik ugyanis, hogy ide temették el azokat a székelyeket, akiket a tatárok megöltek. A második templomának helye a jelenlegi papilaktól nyugatra, a kántori lakás kertjében volt. Az 1719-es évi pestisjárvány idején, az akkori lakosság csaknem fele odaveszett. Az áldozatokat a kántori lakás kertjében hantólták el egy tömegsírban, melyet 2000-ben fedeztek fel, s egy emlékkereszttel jelölték meg. Tűzvész után ezt a régi templomot lebontották 1822-ben és 1826-ig újat építettek, s a lebontott templom anyagát beépítették a jelenlegibe. Ebből a templomból megmaradt egy keresztelőmedence és egy kehely 1633-ból. A templom feletti dombon a közelmúltban, az úgynevezett Fellegváron még 17 család lakott, a csuszamlós talaj miatt azonban elköltöztek. Feltehetően a csuszamlás miatt repedt meg a templom fala is, ezért kellett lebontani. A felszerelésekből megmaradt a főoltár, amely 1793-ban Kolozsvárról kerűlt ide, a keresztelőmedence, palást, monstrancia, miséző kehely és az 1790-ben öntött nagy harang, amely 1916-tól a Magyar Nemzeti Muzeumban pihen. A millenium évében hazahozták és remélhetőleg itthon is marad.
A harmadik és ma is álló templom építési évét a torony homlokzatán lévő kőbe vésett latin felírat örökíti meg. A templom cintermében a háborus hősőkre egy faragott kőoszlop emlékezik, melynek két oldalán a magyar országcímer látható. A reformációkor több évig pap nélkűl maradtak, amikor pedig a református prédikátorok megpróbáltak betolakodni, a nők elűzték őket. Mivel a papilak üressen állott, 1629-ben a mikházi kolostor építését elindító bosnyák ferencesek itt telepedtek meg. A szovátai származású Domokos Kázmér volt a tolmácsuk. 1664-ben Nagy Mihály egyházmegyés pap volt a plébános és egyben kerületi főesperes. Innen gondozták Nyárádremetét, Mikházát és az 1770-es évek végéig Szovátát is.
A település 1842-ben vásárjogot nyert, minden kedden tarthattak heti vásárt, V. Ferdinánd három országos vásárt is engedett a falunak. 1860-tól már katolikus iskolája is volt, tanítója ez idő tájt Dobos Mihály volt, de ezt az iskolát 1948-ban allamósították. A kommunizmus idején allamosított iskolát, tanítói és kántori lakást 2007-ben visszaszolgáltatták, felújításuk folyamatban van. A mai templom a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt hajlék. A lakósság többsége a római katolikus hit elkötelezettje.
Lakói őrzik hagyományikat melyeknek szervezésében a Kolping-család szervezet, a rózsfűzér-társulatok, valamint az ifjúsági ház is kiveszi részét. A népélet kiemelkedő eseményei a húsvéti, a búcsús és farsangi kosarasbálok. A húsvéti határkerülésre, valamint a szentcsalád járásra rendszeresen sort kerítenek. Élő hagyománya van a karácsonyi kántálásnak és az aprószentekelésnek. Bartók Béla 1914-ben Köszvényesen gyűjtötte az alábbi dalt:
„Csendesen foljó víz télbe megaluszik,
Csendesen foljó víz télbe megaluszik.
Télbe megaluszik,nyárba megmelekszik,
Aj,de jaz én szívem soha meg nem nyugszik.”
A falu szülöttjei: Dr. Nyulas Jakab Ferenc, a magyar kémiai nyelv megteremtője, emlékét mai napig híven ápolja a lakosság, büszkén újságolják, hogy milyen messze elvitte a a kis székely falu hírét; Viola József (1770), aki a moldvai fejedelem orvosa volt; Kászonújfalvi Szabó János földrajztudós, olvasókanonok, kolozsmonostori apát és plébános; Kiss Menyhért (1880) költő, író, újságíró, tanár. Itt volt plébános a kézdiszentléleki Pászka Ágoston 1946-58 között.
A falu plébánosa jelenleg Csíki Dénes pápai káplán, kanonok. A kántori szolgálatot Lokodi Károly végzi. A nyárádköszvényesi egyházközösség a XI. Marosi főesperesi kerülethez tartozik. A 2001-től 2005-ig tartó restaurálásnak köszönhetően megújult a Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt templom. A búcsút augusztus 15-én ünneplik, örökös szentségimádási nap: január 17.
Szerkesztette: Gábor Anna, Erdős Nándor.
Fotó: www.marosszek.ro
Leave a Comment