Csíkszeredától 15km-re délkeletre fekszik Csíkszentmárton, Csíkcsekefalvával összenőve. Hargita megyében 1850-től hosszú ideig járási székhely volt. Orbán Balázs szerint lakói a Szentmártoni-patak völgyfőjéből Pálfalváról költöztek mai helyükre. A falut 1332-ben Zenth Márton néven említik először. 1661-ben a tatárok felégették a falut. Iskolája 1614-től, algimnáziuma 1840-től működik. Híresek voltak Márton-napi vásárai. 1992-ben társközségeivel együtt 4465, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Kászonalcsíki járásához tartozott. Csíkszentmárton egyházközséget először 1333-ban, Sancto Martino néven említették az oklevelek. Első templomát a 15. században építették gótikus stílusban, amelynek töredezett szentségtartófülkéjét a mai templom cintermébe építették be. Az egykori templom keresztelőkútja a 16. századból származik és kora reneszánsz stíluselemeket őriz. Ugyancsak a középkori templomból maradt meg az 1525-ben készült Mária szobor, amelyet az új templom bal oldali falának fülkéjében helyeztek el.A középkori templomot 1749-ben lebontották és helyette felépítették az egyházközség második templomát. A templomtornyot 1749-ben Szabó Ferenc spectabilis építtette, amelyet később magasítottak. A torony tetején lévő bádogkereszt 1765-ben készült, majd 1860-ban újabbal cserélték ki.
A templomot 1802-1817 között barokk stílusban átépítették. Az új templom megőrizte a régi tornyát és akkor nyerte el a mai végleges formáját. 1817. június 14-én Rudnay Sándor püspök szentelte fel Szent Márton tiszteletére. A templom hossza 35 méter, szélessége 13 méter, a torony magassága 24 méter. A feljegyzés szerint a régi templomnak három oltára volt: a főoltáron a Mária szobor állt, amelynek talapzatán a következő felirat volt látható: ANNO DOMINI 1525. A Domus Historia szerint a Lourdesi kápolna bejárata fölött Szent Márton, Szent Miklós, Szent Márk és az angyalok szobrai voltak elhelyezve. A mai főoltáron Szent Péter és Szent Pál szobrai láthatók, a szentélyen pedig díszes emelvényen a Jézus szíve szobor áll, vele szemben Szent József szobra. A főoltár felett 1960-ig freskórészletek voltak láthatók, amelyek a pogány korra utaló szimbólumokat tartalmaztak. A templom oltárképe Szent Márton püspököt ábrázolja. A két mellékoltár egyikén a Szent Család képe látható, középen a kis Jézus, mellette Szűz Mária és Szent József, a háttérben pedig Szent Joachim és Szent Anna. A másik mellékoltáron Nepomuki Szent János látható, ezeket a képeket Pap János brassói festő készítette. A Szent Kereszt tiszteletére készült harmadik mellékoltár egykor a kis kápolnában volt elhelyezve, amelyet 1899-ben kicseréltek és helyébe Lourdesi Szűzanya szobra került. A keresztúti képek 1876-ban készültek. A szentélyben kőből készült keresztelő kút áll, amely a 15. századból származik. A régi templomból fennmaradt nagy értékű Mária szobor 1525-ben készült, amelyet az új templom bal oldali falának fülkéjében helyeztek el.
A templom főoltára és szószéke az 1840-es években készült és klasszicista díszítőelemeket tartalmaz. Alkotója Hoffmayer Simon, a kolozsvári barokk szobrásziskola utolsó jellegzetes képviselője. A csíkszentmártoni templom szószéke barokk elemeket őriz, felépítési rendszere is a barokk hagyományokat követi. Művészeti ábrázolásmódja ugyancsak a barokk jelentőségét hangsúlyozza, ezt tükrözik a bibliai jeleneteket ábrázoló domborművek. A szószéken látható festmények szintén Pap János munkái.
A templom orgonája 1870-ben készült, építője Nagy József brassói orgonakészítő. Kiváló értéket képvisel a templom kápolnájában lévő feszület és az 1665-ből származó ezüstből készült aranyozott gyertyatartó. A templom tornya 24 méter magas, négy fiatoronnyal kiegészített templomtornyot Szabó Ferenc építette 1749-ben, amelyet a későbbi javítások során magasítottak.
A műemléktemplomnak három harangja van. Orbán Balázs feljegyezése szerint a gótikus templom három mázsás harangját 1495-ben öntötték, amely eredetileg az egykori Hágó tetői kápolnában volt elhelyezve. 1688-ból származik az a legnagyobb, nyolc mázsás harang, amelyen az alábbi felirat olvasható:„Szent Márton vértanú és hitvalló kérd értünk az Istent, hogy ahová ezen harang hangja eljut távozzék minden jégverés. Készítette a Csíkszentmárton egyházközség G.D. Literatus Mihály Alcsík főjegyzőjének segítségével 1688-ban, öntötte Boltosch István”. Az első világháború idején vitték el beolvasztani azt a másodoló három mázsa egy fontos harangot, amelyet 1770-ben Szent István tiszteletére készíttettek. A templomot lőréses várfal veszi körül, amely az 1744-1745-ös években épült. Az omladozó kőkerítést 1882-1883 között kiegészítették és megnagyobbították. 1858-ban a leomlott útfelőli falrészt újraépítették. A kőkerítésen belül van a régi köztemető, ahová 1819-től kezdtek temetkezni. Az egyházközség jelesebb személyiségeit a cinterembe temették. A templomkerítés belső falába beépítették a régi templom pasztofóriumát, amelynek helyébe a kőből faragott szentségtartó fülke került. A templom teljes körű felújítását 2011 -2013 között végezték el, amely – a két évig zajlott külső és belső felújítás után – megszépülve fogadta a híveket Szent Márton ünnepe alkalmából, amikoris Tamás József püspök elvégezte a templom újraavatását.
A falu híres szülöttei:
- Antalfi János (született 1724-ben) erdélyi püspök.
- Baka János (1840-ben) zeneköltő, pedagógus.
- Becze Antal (1842-ben) Csík vármegye alispánja.
- Albert István magyar újságíró, novellista (született 1893. október 11-én).
- valamint Mátyás József festőművész, grafikus (született 1930. június 27-én).
Látnivalók még a faluban:
- A falu északi végénél található az 1743-ban épült Úr-kápolna, ami egy 15. századi gótikus kápolna helyén áll, 1858-ban renoválták.
- A Mária-kápolna 1845-ben épült.
- Református imaház 1847-ben épült.
- Határában több helyen tör fel jó minőségű borvíz.
A falu búcsúját Szent Márton napján, november 11-én ünneplik, örökös szentségimádási nap: aprilis 15. Az egyházi szolgálatot a Szárhegy-Güdüc helység szülöttje, Vakaria Béla plébános, szentszéki tanácsos látja el.
Összeállította: Gábor Anna.
Fotó: www.flickriver.com
Leave a Comment