A hét plébániája: NAGYVÁRAD – KATALIN-TELEP

katalin-telep_2_bh_nov_14_15_nagyvaradrol_2.jpg

A Nagyváradot átszelő Sebes-Körös folyó jobb partján,  a város délnyugati részén, a XX. század első évtizedében, még szántóföld, kavicsbánya és külvárosi apró házak álltak.  Franciaországban a XVII. században, Páli Szent Vince áldozópap, Marillac Szent Lujzával együtt megszervezte a Szeretet Leányai (Irgalmas Nővérek) társulatát, ennek mintájára Hám János (1781-1857) szatmári püspök, 1842-ben létrehozza az első magyar alapítású női szerzetesi közösséget, a Szent Vincéről Nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek Társulatát. A Szeretet Leányai, az Irgalmas nővérek társulata, közismert nevükön a vincés nővérek, 1878-ban érkeztek Váradra Nogáll János (1820-1899) kanonok, majd püspök meghívására, ők kezdték el látogatni, élelemmel segíteni és tanítani, ezt a nagyvárad-olaszi nyugati szélén lévő szegény külvárosi negyedet, az itt lakó gyermekeket. Egyes források szerint a nővérek nevezték el ezt a városrészt, az éremlátó Labouré Szent Katalinról. Labouré Szent Katalin (1806-1876) irgalmasrendi nővérnek, 1830-ban a párizsi rendházban megjelent a Szűzanya, aki egy csodálatos érem tervét megmutatta és kérte megalkotását, nagy kegyelmet ígérve az érem viselőinek. 1894-ben XIII. Leó pápa bevezette a Szeplőtelen Szűz Mária Csodásérmének ünnepnapját november 27-re.
Fiedler István (1871-1957) az egyesített Szatmár-nagyváradi egyházmegye püspöke 1928-ban kezdeményezte hogy a Nagyvárad-Őssi templom mellett, építsenek templomot a Szent Katalin-telepen, a Csodásérmű Szűzanya tiszteletére, ugyanis az irgalmas nővérek már elkezdték itt a pasztorációt, egy kis szükségkápolnában. A püspök terve 1933-ban kezdett valósággá válni, amikor az építéshez a pénzalapok megteremtődtek, nagy szerepe volt a templom és a rendház építésében Héreghy I. Nárcissza vincés nővérnek aki valósággal „összekoldulta a kanonokokat” (a templomban márványtábla őrzi emlékét) és Zelinka János nagyváradi apátkanonok, pápai prelátusnak (1928-ban volt a gyémántmiséje), aki egész vagyonát a templomra hagyta, a templom szentélye alá temették el.

A templom alapkőletétele 1934. június 4-én volt,  a terveket Krausze Tivadar építész készítette el, aki a századfordulón a neves építész ifj. Rimanóczy Kálmán munkatársa volt. Az elkészült templomot Fiedler István püspök szentelte fel 1935. december 8-án a Csodásérmű Boldogasszony tiszteletére, ezzel a titulussal egyedüli az országban.  A templom stílusa a kor szokása szerint a történetieskedő formákat követte, túlsúlyban neoromán elemekkel, főhomlokzata az udvar felé néz, bal oldalával egybeépítve a rendházzal. Az egész homlokzatot a három torony uralja, a középső torony emelkedik ki magasságában. A templom szentély főoltárának szoborfülkéjében a Szeplőtelen Szűz szobra áll, Münchenben készült 1933-ban, az oltárkőben Szent Auctusz vértanú ereklyéje van.

Franciaországban Páli Szent Vince (1581-1660) áldozópap alapítja meg 1617-ben a Missziós társaságot, Congregatio Missionis – CM, a társaság anyaháza a párizsi Szent Lázár-kolostor lett, innen a társaság népies elnevezése: lazaristák. Magyarországon először 1762-ben jelennek meg missziós szerzetesek, az Osztrák-Magyar Monarchiában 1851-ben jönnek létre a lazarista rendházak. Említésre méltó hogy lengyel lazaristák építették meg 1903-1904 között Bukovinában, Kacsikában, az új neogótikus templomot, amit Szent II. János Pál pápa 2000-ben basilica minor rangra emelt, így az országban ez a negyedik pápai kisbazilika, Csíksomlyó, Máriaradna és Nagyvárad mellett. 1853-ban Nogáll János, a központi szeminárium igazgatója volt, felkérve a magyar missziós papok hivatására.
A lazarista magyar önálló tartomány 1926-ban alakult. Nagyváradon 1940. novemberétől a lazarista szerzeteseké lesz a Szent Katalin-telepi templom, valamint alapítanak rendházat. Első rendházfőnök  Szedenik Nándor CM (1899-1983) volt. Több lazarista szerzetes is tevékenykedett Nagyváradon és az egyházmegyében ,,plébániákon”. Közülük megemlítjük, dr. Ébner Jenőt CM (1907-1989), Köllő Gábort CM (1913-1981), Mészáros Antalt CM (1913-1993).
1981. október 1-től lett a Katalin-telep plébánia, első plébánosa Tyukos József CM (1915-1991) volt. Dusik Tibor CM ( 1925-2000) az utolsó lazarista plébános volt 1998-ig, amikor Budapesten megválasztották  magyar lazarista tartományfőnöknek. Nem volt már lazarista utánpótlás, így a  nagyváradi püspökség vette át a plébániát. 2015-ben a lazarista rendtartomány tudomására jutatta a nagyváradi püspökségnek, hogy visszatérnek Nagyváradra. Böcskei László megyéspüspök novembertől a Várad-újvárosi Szent László plébániára helyezte tapasztalatszerzésre az ide érkező Barta Szabolcs CM atyát, aki nagyváradi születésű. 2005. július 9-én itt a Katalin-telepi templomban szentelte pappá néhai Tempfli József ( 1931-2016) megyéspüspök.  A nagyváradi főpásztor 2016. augusztus 1-től kinevezte Szabolcs atyát plébánosnak a Szent Katalin-telepre, valamint a plébániához tartozó fília, Biharszentjános ellátására. Így hivatalosan e dátumtól vannak jelen újra a lazaristák Nagyváradon, de még az erdélyi, Görgényüvegcsűri születésű Vass Csaba-Imre CM  atya is itt fog szolgálni. A lazarista atyák, a több mint másfél évtizedes itteni szolgálatot teljesítő, Egeli József plébánost, a Caritas Catolica aligazgatót váltják fel.
Szerkesztette: Szebeni Lajos.

Fotó: www.biharmegye.ro

About the author

maradmin

Leave a Comment