A Gyergyói-medencében, Gyergyószentmiklóstól 6 km-re nyugatra fekszik Gyergyóalfalu, Borzont és Bucsin tartozik hozzá. Átszeli a Békény patak, amely a falu határánál a Maros folyóba ömlik. A falu az ország leghidegebb pontja. A település első írásos említése egy 1567-es regestrumból való, amelyben 44 kapuval jegyzik. Azonban az 1333-as, illetve 1334-es pápai tizedjegyzék három gyergyói papot sorol fel: István, Tamás és Miklós. Ekkor tehát egyháza és papja van, ezt erősíti meg a templom oldalán lévő felirat: „Építtetett 1213-ban, Szent Júdás és Simon apostolok és Szent Margit szűz és vértanú tiszteletére". Ugyancsak ezt látszik megerősíteni a torony aljában lévő félköríves kapubejárat. Az egyházközség első temploma román stílusú. Ezt követte a nagyobb, gótikus stílusban emelt templom, melynek építési idejét a történészek, stílusjegyei alapján, a 15. századra teszik. Számos eleme a jelenlegi templomban is megtalálható. Innen maradt meg a kőalapokon nyugvó andezit-tufából faragott hatszögletű, gótikus kelyhet mintázó keresztelőkút is. 1567-ben István gyergyóalfalvi pap sereget szervezett János Zsigmond térítő seregei ellenében. A székelyek megvédték hitüket. Ennek nyomán indult el a csíksomlyói zarándoklat. P. Damokos Kázmér, püspökké szentelt erdélyi apostoli vikárius, 1675-től innen kormányozta az egyházmegyét. Itt is halt meg 1678-ban pestisben. 1707 decemberében Akton ezredes a császári csapatok élén büntető hadjáratot vezetett a székelység ellen. Ekkor égett le a templom tetőzete több egyházi épülettel, köztük a plébániával egyetemben. A legnagyobb kárt az irattár szenvedte, amely szinte teljes egészében megsemmisült. A javítási munkálatok évekig elhúzódtak, és amint a feljegyzésekből kiderül, ekkor már világossá vált egy nagyobb templom szükségessége az egyházközség számára.
1730-ban az addig Alfaluhoz tartozó Csomafalvát önálló plébániává szervezték át. 1755-ben Bálintffi Gergely plébános hozzálátott az új templom építési előkészítéséhez. Az új templom alapkő letétele 1766. június 27-én történt, ez a templom már barokk stílusban épült. Az építkezést Mária Terézia osztrák császárnő is segítette. A templomot végül 1786 Szentháromság vasárnapján szentelte fel Batthyány Ignác erdélyi püspök. 1806-ban hatalmas tűzvész söpört végig a falun, mely során leégett a templom tetőszerkezete és a plébánia épülete. Ugyanebben az évben építették a mai plébániaépületet, és rendbe hozták a sérült templomot is. 1930-ban kibővítették a templomot az északi mellék hajóval.
Gyergyóalfalu tizenhárom kötetnyi anyakönyvét (1714–1931) és historia domusát (1886–1930) a második világháború idején, 1944-ben Füzesabonyba menekítették. Ezek a kötetek 1993-ban bekerültek az Egri Főegyházmegyei Levéltárba biztonsági és megőrzési okokból. Végül 2009 szeptemberében hazakerültek Egerből, és így részben Gyergyószentmiklóson a Gyűjtőlevéltárban, részben Gyergyóalfaluban, a plébánián találhatók.
1766–1780 között újjáépítették a templomot sokszögben záródó szentéllyel, déli portikusszal, északi sekrestyével, nyugati orgonakarzattal, és nyugati, többszintes harangtoronnyal. Románkori formáját a torony alsó emelete és a kapuzat főbejárata őrizte meg. A templom főhajója 36 méter hosszú, északi oldalán oldalhajóval. A templombelső legszebb darabja a négy oszlopfővel ellátott barokk főoltár, amelynek közepén Szűz Mária és a Kis Jézus látható, mellette Szent Simon és Szent Júdás szobrai vannak elhelyezve. Az oltár felső részén Szent Margit szűz és vértanú képe látható. A mellékhajó oltárán a Lourdesi Mária, valamint Szent László és Szent Imre szobra állt, a két utóbbit 2001 szeptemberében ellopták. A napba öltözött asszony feje körül 12 csillagból álló korona látható. A Szent Ferenc oltár Turi Ferenc földbirtokos adományából készült 1773-ban. A bádogtetővel fedett templomtorony 46 méter magas. A torony oldalán egy régi festett felirat olvasható: A templom harangja 1537-ben készült. A Szent Simon és Júdás apostolok plébánia legértékesebb román kori emléke a torony alatti nagy, díszes, félkörívű ajtókeret, amelyről így írt Köpeczi Sebestyén József a Régi székely műemlékeink című munkájában: „A legszebb ilyen emlékmű a Székelyföldön”. 1966. június 2-án, Szentháromság napján, az egyházközségben két emléktáblát avattak, amelyeket a templom főbejáratánál helyeztek el. Az egyik márványtábla István pap emlékét örökíti meg, a másik emléktábla P. Damokos Kázmér emlékére készült Borzont filiában. 1926-ban iskola-kápolnát építenek Gaál Tamás plébános idején. Tíz év múlva megalakul az első egyháztanács. A templomot 1984–85-ben kibővítik és felújítják. Örökös szentségimádási nap: március 14. Az egyházi szolgálatot a dícsőszentmártoni születésű Ft. Jenei János plébános, címzetes esperes, valamint Ilyés Lehel segédlelkész végzik és a kántori szolgálatot Kiss István kántor tölti be. A templom a XIV. Gyergyói főesperesi kerülethez tartozik. Örökös szentségimádási nap: október 07, búcsú ünnepét Szentháromság napján tartják.
Szerkesztette: Gábor Anna.
Fotó: www.mapio.net
Leave a Comment