Nagyvárad megye jógú város, Bihar megye székhelye a Partiumban, a Kőrös vidéken. Neve a régi magyar várad (= kis vár) főnévből ered. A település a régió legnagyobb városa. A földrajzi elhelyezésének köszönheti, hogy a regionális és a nemzetközi turizmusban egy nagyon fontos csomópontot jelképez. A város csupán 12 km távolságra van Felix Fürdőtől, ami Románia legnagyobb állandó balneo-klimatikus üdülőhelye. Nagyvárad turisztikai kínálatát nem csak az ő általános elhelyezése, hanem története és építészete, valamint a város tervében elhelyezkedő műemlékek határozzák meg. Az európai kisvárosokkal versenybe szálló, a századfordulón Pece-parti Párizsnak nevezett város építészete ma is őrzi a kor különböző stílusainak, eklektikus, neoromán, neoklasszikus, barokk, keverékéből áradó varázsát. A Körös-parti város helyén már a 11. században megjelentek az első településre utaló nyomok. A történelem viharaiban sokat szenvedett Nagyváradnak a régmúltból csak vára maradt meg, ami Bethlen Gábor építőmunkájának eredménye.
A nagyváradi római katolikus székesegyház a legnagyobb barokk stílusban épült templom Romániában. A bazilika monumentális méretű. A központi hajó hossza 70 m, szélessége 30–40 m. Falait vaskói és carrarai márvány borítja. Két oldalsó hajója és két templomtornya van. Szent II. János Pál pápa 1991-ben a templomot basilica minor rangra emelte. A székesegyház előtt látható Szent László szobra, mely eredetileg a főtéren állt, de az új román hatalom elől 1921-ben idekerült. Közel hozzá, látható egy másik kisebb méretű Szent László szobor is. Kőből készült, és csupán 2000-ben a restaurálási munkák befejezése után került a talapzatra. A szobrot ugyanis 52 éven át a föld alatt rejtegették. Ez Nagyvárad legrégebbi barokk kőszobra. A püspöki palota, a Kanonok-sor és a székesegyház együtt alkotják Nagyvárad barokk városrészét. A templomot még Szent László alapította, és valószínűleg csak 1116-ban temették ide, a Nagyboldogasszonynak szentelt templomba. A tatár, a török pusztítás után földrengés érte, ekkor dőlt le két tornya. Bethlen Gábor uralkodása alatt végleg elpusztult. A 18. században osztrákok birtokolták a várat, és újjáépítették. A tervet 1750-ben a híres osztrák tervező, Franz Anton Hillebrandt készítette, ám a Giovanni Battista Ricca vezette munkálatok csupán két év múlva. 1752-ben kezdődtek el, miután alapkövét Forgách Pál püspök 1752. május 1-jén letette. Az olasz építész halála a munkálatok leállítását eredményezte. Végül 1762-ben Domenico Lucchini vállalja el az építkezés folytatását. Ekkor kezdődtek a püspöki palota munkálatai is. Az építkezést 1779. december 8-án fejezték be, és 1780. június 25-én gróf Kollonits László püspök szentelte fel. Orgonája Mária Terézia adománya.
A Nagyboldogasszonynak szentelt római katolikus székesegyház a barokk park belsejében található, a római katolikus püspöki palota mellett. A székesegyház Nagyvárad területén a negyedik római katolikus püspöki székhely. Mivel úgy a belső rész, mint a külső kiváló állagban maradt fenn, ezért kívülről nézve a monumentalitás, belül pedig a bölcs térkihasználás szembetűnő. Aki átlépi küszöbét, azon misztikus emelkedettség lesz úrrá köszönhetően ez nagyrészt a fények, árnyékok és színek játékának, de emellett az oltár is meghatározó jellegű. A különös színárnyalatok, festménykompozíciók, valamint az angyali tisztaságú akusztika ugyancsak lényegi elemei e bazilika mélységes vonzerejének. Az itt található értékek közül kiemelkednek a régi várbeli katedrális gótikus és reneszánsz sírkövei, ugyanakkor a Szent László ereklyéit tartalmazó herma is. A székesegyház egyik legnagyobb művészi értéke a Krisztus Urunk mennyei diadalát megjelenítő, Johann Nepomuk von Schöpf által készített kupolafreskó (1774-76). 1878-ig ez volt a templom egyetlen festménye, ekkor Storno Ferenc majdnem teljes felületében kifestette. A székesegyház főoltára, valamint a kereszthajó két nagy mellékoltára 1777-től készült. A főoltár impozáns építménye a szentélyzáródás szerves részét alkotja. Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárképet 1779-ben készítette Vinzenz Fischer, két oldalán Szent István és Szent Imre herceg faszobrai, Franz Eberhardt 18. századi művei. A Hillebrandt által tervezett két nagy mellékoltár képeit a váradi székesegyház felépítésére fogadalmat tevő Szent Lászlót és a Szent Családot megjelenítő oltárképek szintén Fischer 1778-ban készült munkái. A mellékhajókban további négy-négy oltár található, melyek 1785-ig készülhettek: a Szent Keresztet, Szent Mihály arkangyalt, a Szent Pál és Szent Péter búcsúzását megjelenítő ábrázolások ismeretlen festők művei. Johann Ignaz Cimbal alkotásaként ismert oltárképek: Nepomuki Szent János, Szent István, Szent Borbála, Szent János apostol, Szentháromság. A templom nyugati bal oldalán van a Jézus Szíve kápolna. A szentély hátsó két oldalán, festett színes ablaküvegen, Szent László király és Szent Erzsébet alakja látható. Az áldozati – szembe oltár és az ambó ruskicai fehér márványból készült, hét bronz relief díszíti. Ezeket elhúnyt Tempfli József megyéspüspök konszekrálta 2000-ben. A kereszthajóban jobb oldalon a Szeplőtelen Szűz szobra, a baloldalon a nagy Feszület a Corpus-al, az 1848-49-es magyar szabadságharc leverése után állíttatta a tragikus sorsú püspök Bémer László (1784-1862) utóda, Szaniszló Ferenc (1792- 1869) püspök. A templomban még láthatók Szent László király majolika domborműve, Ipoly Arnold (1823-1886) püspök bronz alakja, Várad szülötte a híres Pázmány Péter (1570-1637) bíboros bronz mellszobra, valamint a vértanú halált halt dr. Bogdánffy Szilárd (1911-1953) püspök bronz mellszobra és festményképe, akit 2010. október 30-án avattak boldoggá itt a székesegyházban. A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye, főpásztora Böcskei László megyéspüspök, Székesegyházi Bazilika Főplébánia plébánosa Fodor József nagyprépost, általános helynök, pápai prelátus, apát kanonok, székesegyházi plébános, valamint segédlelkész Mahajduda János.
A búcsú ünnepe augusztus 15-ke. Örökös szentségimádási napot február negyedik vasárnapján tartják.
Szerkesztette: Gábor Anna.
Fotó: turizmusonline.hu
Leave a Comment