„Emeld föl tekintetedet és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek, és már jönnek hozzád: fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák.” (Iz 60, 4)
Visszatekintve az eltelt tíz évre, a Mária Rádióban nekünk is hasonlóképpen kell cselekednünk. Jó egy magasabb szemponthoz közelíteni, egyfajta rálátást nyerni a mindennapi vonatkozásokra. Emberi hétköznapjainkban nem gondolkozunk el azon, hogy hová vezetnek lépteink. Tesszük a dolgunkat ahogy tudjuk. Végső soron az, hogy a rádiónak a sugárzó vagy a hullámhosszra hangolódó részén tartózkodunk, nem bír jelentőséggel. A fontoskodásnak nincs helye, a kapcsolaton van a lényeg.
Erre a szempontra összpontosítva talán felsejlik bennünk kicsinységünk és egymásra való ráhagyatkozásunk fontossága. Erre figyelmeztet a rádió névadója.
Néhány fohásznyi ideig csukjuk be mi is a szemünket. Azt a szempárt, amelyiket nap mint nap túlszínezett délibábokkal kecsegtet mindenféle okostelefon, tablet, tévé… Biztosan pihentetően hat ez a szemhunyásnyi idő.
Talán kicsit jobban fogunk hallani is. Tisztábban szól a lelkiismeret hangja, a békességre, felebaráti szeretetre hívó folyamatos ige. Eszmeiségének eredetében ezen a hullámhosszon törekszik hozzánk szólni a Mária Rádió is. Sokakhoz, sokféleképpen. Gyakran tanít a jóra. A nappal és az éjszaka sötét óráiban, az ünnepek örömében egyaránt velünk van. Jelent megtartó és felemelő erő. Hitet, reményt erősít. Megtisztítja elfáradt vagy elakadt szeretet-útjainkat.
Jézus Krisztusra mutat, az Atyára és a Szentlélekre, nem törekszik saját dicsőségre. A tízedik évfordulón egyszerű, őszinte szavakat, békességet, Istentől áldott ünneplést kívánok. Imára kulcsolt, felemelt kezeket, felemelt szíveket és felemelt tekinteteket.
Sándor Szidónia, önkéntes
Leave a Comment