Szent Brigitta szerzetesnő, Európa társvédőszentje

Brigitta 1303-ban született Svédországban. Édesapja földesúr és törvényszéki bíró volt, anyja pedig rokonságban állt Svédország királyi családjaival. Hét éves volt, mikor első látomásában részesült. Tizenhárom éves korában férjhez adták Ulf Gudmarssonhoz annak ellenére, hogy kolostori életre vágyott. Maga az Úr Krisztus nyugtatta meg állapotának szent volta felől: „Egy alázatos és jámbor asszony kedvesebb nekem, mint egy gőgös szűz, s egy istenfélő életet élő asszony ugyanúgy szolgálhat engem, mint egy tiszta és alázatos szűz. Ha két lélek a szeretetben eggyé lesz – és Isten dicsőségére gyermekeket hoznak világra és nevelnek föl – a lelki templomban, amelyet szeretetük épített nekem, én ott vagyok harmadikként.” Házasságukból nyolc gyermek született.

„Úgy neveld gyermekeidet, hogy az én gyermekeim is legyenek” – mondta egyik látomásában a Szent Szűz Brigittának.

Férjével kórházakat alapítottak, vagyonukból támogatták a svéd földön megjelenő ciszterci és domonkos kolostorokat. Mindketten beléptek a ferences világi harmadrendbe. Brigitta naponta tizenkét szegényt szolgált ki, járta a környéket, és segített a rászorulókon.

Brigitta gondolatait Krisztus passiója és Mária együttszenvedése uralta, misztikus élete középpontjában az Úr kínszenvedéséről és a Szent Szűz fájdalmáról és öröméről való elmélkedés állt. Misztikus élményeit Revelationes coelestes című könyve nyolc kötetében írta le. Jézus szenvedéseinek leírásakor Brigitta azonosult Máriával. Nem érte be azzal, hogy honfitársait elvezesse Isten Anyjához, hanem maga is mintegy anyja lett Svédországban a kereszténységnek.
Férje halála után, 1346-ban megalapította a Legszentebb Üdvözítő rendjét, mely a kettős kolostor intézményére épülő férfi és női rend. Brigitta kolostori eszménye szembefordulást jelentett az Istentől kapott küldetésének megfelelni nem tudó, akkoriban elvilágiasodott egyházzal. Az apácák jelvénye a fátylukat leszorító pántkorona Krisztus öt sebének jelével. Ugyanezt a jelet a férfi szerzetesek köpenyükön viselik. A szabályzatot az alvastrai ciszterci kolostorban dolgozták ki, majd V. Orbán pápa hagyta jóvá 1370-ben.

1349-ben Brigitta Rómába költözött. Háza a Piazza Farnesén éveken át nyitva állt az északról érkező zarándokok előtt, akiknek lehetőséget teremtett arra is, hogy anyanyelvükön gyónhassanak. Sanyarú körülmények között élt, szegényeivel egy sorban, gyakran koldult is. Katalin (Karin) nevű leánya Brigitta mellett élt az örök városban, anyja halála után pedig azt a kolostori életmódot választotta, amelyet Brigitta megálmodott. Később őt is szentté avatták.
Brigitta keményen vezekelt az egyház, a főpapok és a klérus bűneiért. Élete szorosan kapcsolódott a 14. századi Európa politikai és egyházi eseményeihez. Sajátos karizmája erejével Isten intő üzenetét közvetítette uralkodóknak, romlott életű főpapoknak és a pápáknak. Sokat fáradozott, hogy Európa uralkodóit kibékítse egymással, V. Orván pápát pedig rábírta, hogy térjen vissza Avignonból Rómába.

1372-ben Brigitta elzarándokolt Jeruzsálembe, a hazafelé vezető úton megbetegedett, és 1373-ban Rómában meghalt.

A svédországi Vadstenában helyezték örök nyugalomra, ahol lánya, Katalin vezetése alatt két kolostor létesült: egy a Brigitta által alapított rend női ágának, egy pedig a paptestvéreknek.
Brigittát 1391. október 7-én avatták szentté. Ünnepét 1623-ban vették fel a római naptárba, október 7-ére. 1969-ben helyezték át halála napjára, július 23-ára. II. János Pál pápa 1999. október 1-jén Európa társvédőszentjévé nyilvánította Szent Benedekkel, Szent Cirillel és Szent Metóddal, Sienai Szent Katalinnal és Edith Steinnel együtt.

Forrás: http://magyarkurir.hu

Fotó: http://kerjegyimat.blogspot.com

 

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment