Párbeszéd Istennel

Az elkövetkező hetekben a Jóistennel folytatunk képzeletbeli párbeszédet sokunkat érintő kérdésekről. Enged, hogy a sorok üzenjenek a te számodra is, érintődj meg!

Én: Uram, a napokban alig hallottalak. Magamra hagytál. Miért? Isten: Nem hagytalak magadra. Te távolódtál el tőlem. Beszéltem hozzád, nem figyeltél rám. Én: Lehet. Csöndre volt szükségem. Isten: Tudom. Azt is, hogy nem vagy jól. Kimondhatod. Nem kell mindig mindent elrejteni előlem. Én: Ne mondd ezt, Uram. Nem rejtőzködöm. Csak szükségem van rád. Isten: Tudom, hogy mi foglalkoztat most téged. Megértlek. De nem tudok segíteni, ha nem hagyod. Kinyújtom a kezem. Megfoghatod. El is engedheted. A te döntésed. Én: Uram, dühös vagy rám? Isten: Nem. Csak szeretném, ha a jóra irányítanád a figyelmed s nem arra, ami lehúz. Én: Nem tudom, Uram. Látod. Ez nem akarat kérdése. Isten: Nem, ebben igazad van. Hit, bizalom kérdése. Bízol bennem? Én: Igen. Isten: Jó lenne leányom, ha nem mindig másokra, magadra is figyelnél. Azért tartasz itt, mert nem veregeted meg a vállad. Csak másokét. Hiszel abban, hogy értékes/szerethető vagy? Én: Nem. Isten: Hiszel abban, hogy mások szeretnek, elfogadnak? Én: Talán. Isten: Cseréljünk szerepet. Ha te lennél Isten, mit mondanál nekem? Én: Szeretlek, fontos vagy számomra! Isten: Mondogasd ezt. Sokszor. Sokat. Saját magadnak. Én: Nehéz. Isten: Tudom. Látom. El kell hinned. Szeresd magad! Én: Hagyjuk, Uram. Isten: Hagyjuk. Ha azt akarod. De visszatérünk rá. Én: Nem biztos, hogy kell. Isten: De. Nem futamodhatsz meg. Én: Tudod mire vágyom most? Isten: Tudom. Én: Akkor jó. Megyek. Vigyázz rám. Isten: Te is. Magadra.

  Ferencz Emese

About the author

Majoros Gabriella

Leave a Comment