Szent Januariusz

Januarius, olaszul San Gennaro születés ideje és helye ismeretlen.

A VII. századi vértanúakta szerint egy harmincesztendős misenói diákonus, Sossus megtudta, hogy Pozzuoliba érkezett a beneventói püspök, Januarius a diakónusával, Festusszal és a lektorával, Desideriusszal. Sossus többször is fölkereste őket, de mindig titokban, mert a Sibyllához zarándokló pogány tömeg veszélyes volt a keresztényekre. Sossust minden óvatossága ellenére fölfedezték, s mint keresztényt Dracontius bíró parancsára bebörtönözték. Ekkor Januarius és két kísérője elment hozzá. Amikor megvallották, hogy ők is keresztények, mindhármukat letartóztatták és a bíró elé vitték. A bíró felszólította őket, hogy áldozzanak az isteneknek, s mivel nem voltak hajlandók, kimondta az ítéletet, hogy Sossusszal együtt mind a négy keresztényt vessék medvék elé Puteoli amfiteátrumában. Az ítéletet azonban megváltoztatta, és kard általi halálra ítélte őket. Miközben a vesztőhelyre kísérték a püspököt és három társát, a puteoli egyház diákonusa, Procolus és két hívője, Eutyches és Acutius tiltakozott az igazságtalan ítélet ellen. Erre elfogták, és velük együtt lefejezték őket is – szerepel a Katolikus Lexikonban.
Gennarót később latin néven mint Szent Januariust avatták szentté.
A Jeromos-féle Martirológium szerint szeptember 19-én temették el Januariust és vértanútársait a Nápoly melletti Puteoliban.
Januarius nevéhez kötődik a „nápolyi vércsoda”: a templomban őrzött, üvegtégelyben lévő alvadt vér időről időre folyékonnyá válik és láthatóan felbuzog. Két nagy ampullát Nápolyban őriznek; a nagyobbik ovális keresztmetszetű, köbtartalma kb. 60 cm³, a kisebbik hengeres, köbtartalma mintegy 25 cm³. Általában a május első vasárnapja előtti szombaton és szeptember 19-én történik a csoda, és mindkét ünnepet követően nyolc napon át tart. Ezután a vér ismét megalvad.

Kép és forrás: http://magyarkurir.hu

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment