Párbeszéd Istennel – Harmadik felvonás

Ma az egyik széken Ő, a másikon Én foglalok helyet. Az Ön széke kedves olvasó, üres marad. Önön áll, hogy leül mellénk vagy elmenekül. Engedje, hogy a Jóisten szóljon, üzenjen, megérintse.

Én: Uram, jó reggelt. Isten: Jó reggelt, gyermekem. Én: Tudd meg, nem értem, hogy miért kell a világjárvánnyal küzdenünk most... Isten: Dühös vagy ezért? Én: Nem. Vagyis lehet. Isten: Kire? Rám, rá vagy önmagadra? Én: Jó kérdés. Talán mindannyiunkra. Úgy érzem túl sokat bántottuk a földünket. Azt hiszem tanítani akarsz a mostani helyzettel. Isten: Jól érzed. Nem rosszat akarok nektek. Csak annyit, hogy vissza térjetek hozzám s becsüljétek meg azt a világot, ahová teremtettelek benneteket. Én: Uram, én félek. Annyi a beteg. Hányan kell meghaljunk ahhoz, hogy felébredjünk végre? Isten: Tudom a választ. Nem mondom el. Rá fogtok jönni. Félned azonban nem kell. Veled vagyok. Tudom, hogy szeretsz. Én is téged. Én: Uram, én is megbetegszem? Tán meg is halok? Isten: Gyermekem, nem tudthatod az utolsó óra percét. Próbálj ne ezen töprengeni. Imádkozz sokat. Én: Azt teszem. De néha kétségbeesem. Baj? Isten: Nem. Én így is elfogadlak és tudom, hogy nemsokára már nem fogsz félni. Én: Ez most mit jelent? Isten: Csak hidj és tedd meg a részed. Én: Értettem. Maradj velem. Isten: Mindig veled leszek bármi történjen!

  Ferencz Emese

About the author

Majoros Gabriella

Leave a Comment