Karthauzi Szent Brunó

A karthauzi rend alapítójának élettörténetét idézzük liturgikus emléknapján, október 6-án.

Brúnó Kölnben született 1030 körül. Családjáról csak annyit tudunk, hogy az alsó-rajnai tartomány nemességéhez tartozott. Egy 12. századi krónika annyit mond, hogy Brúnó alapos műveltségre tett szert a vallásos és a világi irodalomban egyaránt. Tanulmányait a kölni káptalani iskolában kezdte, és Reimsben fejezte be. Korán elkezdett készülni a papságra, felszentelése után a reimsi katedrális kanonokja és a káptalani iskola tanára lett. 1056-ban átvette az akkor már híressé vált iskola vezetését, 1075-ben pedig az érsek kancellárrá nevezte ki.
Mint tanárt nagyon szerették Brúnót, sereglettek köréje a tanítványok, köztük a későbbi II. Orbán pápa is. Őt azonban sem fényes állása, sem a szellemi élet örömei nem elégítették ki. VII. Gergely pápa oldalán harcba szállt a simónia és a papság erkölcsi romlása ellen. A számára felkínált püspökséget nem fogadta el, és fogadalmat tett, hogy elhagyja a világot, és a szegény Krisztust fogja követni. Magányos és vezeklő életre készült.

Nyolc társával együtt elvonult Molesme közelébe, Sèche-Fontaine-be, hogy ott Szent Róbert irányítása alatt éljen, aki körül már kialakult a ciszterci rend magva. Brúnó azonban hamarosan fölismerte, hogy az ő hivatása nagyobb magányra szól, ezért hatodmagával Grenoble-ba ment. Itt tanítványa, Szent Hugó volt a püspök, aki a várostól 24 kilométerre északkeletre, az Alpok Chartreuse-völgyébe vitte őket, s 1078-ban itt építették fel első otthonukat.
A hely, ahol megtelepedtek, egy 1175 méter magasságban fekvő, hideg és nedves éghajlatú völgy volt, amelyet magas, zordon hegyek vesznek körül. A karthauziak – nevüket Chartreuse-ről kapták – hat évig éltek itt a csendes magányban, elrejtve a világ elől, anélkül hogy regula szabályozta volna az életüket. Brúnó semmi mást nem kívánt meg a társaktól, csak a helyben maradásra vonatkozó fogadalmat. Nem is gondolt arra, hogy szerzetesrendet alapítson. Azt tekintette fontosnak, hogy a nagy szent remeték hagyományát folytassák.

1090-ben véget ért a remeték zavartalan élete: Brúnó egykori tanítványa, aki II. Orbán néven pápa lett, magához hívta egykori mesterét. Azt kívánta, hogy tanácsadóként álljon mellette, Brúnó pedig késlekedés nélkül útnak indult Itáliába. A remeteség szeretetét azonban magával vitte, ezért Rómában rövidesen könyörögni kezdett a pápának, hogy engedje vissza őt Chartreuse-be, vagy legalább arra nyújtson lehetőséget, hogy Rómában remeteséget alapítson. A pápa megértette mesterének és tanácsadójának szíve vágyát, ezért rendelkezésére bocsátotta a város egy csendes területét (ma itt áll a Santa Maria degli Angeli-bazilika), ahol Brúnó megkísérelte a pápa közelségében a remeteéletet. Azonban hamarosan a pápával együtt menekülnie kellett dél felé, mert az ellenpápa hívei az életükre törtek.

Dél-Itáliában, Calabriában Rogerius normann gróf segítségével Brúnó létrehozta a Santa Maria della Torre nevű karthauzi remeteséget. Tíz évvel később, 1101. október 6-án itt is halt meg.

Kép és forrás: http://magyarkurir.hu

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment