Oszlopos Szent Simeon

Simeon 42 évet töltött egy oszlop tetején. A magasból józan és bölcs szavakat intézett a lent állókhoz, tanított, tanácsokat adott, peres ügyekben segített; reggel és este hosszan imádkozott, karjait az ég felé tárva. Pogányok tömegeit térítette meg, sokaknak csodás gyógyulást adott. Halála után az oszlop körül hatalmas templomot építettek.

Stilita Szent Simeon. A stilita – a görög sztülosz (oszlop) szó alapján – oszlopon élő remetét, oszlopos szentet jelent. A Szíriában kialakult sajátos szerzetesi életforma a helyhezkötöttséget és az éberséget a végletekig fokozta. Egy 3–10 méter magas kőoszlop tetejére feltettek egy nagy kőlapot, korláttal vették körül, s a remete ott fenn imádkozott, vezekelt, böjtölt. Ételéről-italáról létra segítségével a körülötte megtelepedett tanítványok gondoskodtak.

A szír Simon közel 70 éves koráig élt egy oszlopon.

390 körül született Szíria és Kilikia határán, egy kis faluban. Gyermekkorát pásztorkodással töltötte, atyja juhainak őrzését bízták rá. Ifjúként egy napon a templomban meghallotta az Úr szavát, s ez élmény mindenkorra megváltoztatta az életét.

Egy álom hatására a fiatalember hívást érzett az imádságra és a szerzetesi életre. Elhagyta a szülői házat.

Belépett a szíriai Antióchia közelében lévő teledai kolostorba, ahol tíz évig, lankadatlan buzgósággal gyakorolta az aszkézist, az alázatosságot és a türelmet. Egyre szigorúbb vezeklései először csodálatot keltettek, majd kiváltották szerzetestársai nemtetszését. Amikor egy kötelet oly szorosan tekert teste köré, hogy az mélyen bevágódott a húsába, rájöttek titkára, mert a ruháján átszivárgó vér elárulta; végül elöljárója elbocsátotta. Öt nap múlva félholtan, de még mindig zsoltárokat énekelve találtak rá a kolostor közelében egy kiszáradt ciszternában.

A pusztába ment, három évig egy szűk barlangban lakott. Testét a kőfalhoz kötötte lánccal. Alázatos életének híre ment. Sokan felkeresték, hogy tanítását hallgassák. Egy napon meglátogatta őt Szent Meletiosz, Antiochia főpapja. Tanácsára levetette magáról a vas láncokat.

Ekkor választotta Simeon a vezeklés új módját: egyre magasabb oszlopot épített, és azon állva, hideget és meleget tűrve, sokat böjtölve élt. A legutolsó, vélhetően mintegy húsz méter magas oszlopon, amelyen két négyzetméternél nem lehetett több hely, húsz évet töltött állva, lábait úgy odaerősítve, hogy nem is tudta mozgatni őket. Összesen mintegy negyven évet tölthetett az oszlopokon.

Híre elterjedt az emberek között; ezrek és ezrek keresték fel: gyógyulni akartak, atyai tanítását várták, áldását kérték. Hallgatói Istentől jövő tanításnak fogadták el szavait. Szavaira sok pogány lett kereszténnyé.

Betegséget, éhséget, szomjúságot, a nap hevét és fagyot, esőt, szelet, zivatart, az emberek ezreinek tolongását zokszó nélkül viselte. A hagyomány szerint imádság közben érte a halál 459-ben. Temetése egy császár diadalmenetéhez hasonlított. Oszlopánál temették el, de földi maradványait a bizánciak később a mai Antalyába (Törökország) szállították. Az oszlop maradványai köré az V. században Zenon császár román stílusú bazilikát, kolostort és keresztelőkápolnát építtetett, mely híres zarándokhellyé vált.

Forrás: http://magyarkurir.hu

Kép: http://katolikusokeloforuma.network.hu

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment