Szombatfalva egykor önálló község, ma Székelyudvarhely városrésze Erdélyben, Hargita megyében. A város központjától 1,5 km-re északnyugatra, a Nagy-Küküllő jobb partján fekszik, ősrégi település. 1333-ban Szentgyörgy néven, mai nevén először 1497-ben említették. 1895-ben csatolták Székelyudvarhelyhez. Említésre méltó az Ugron család kúriája, amely 1853-ban Jókait is vendégül látta. A Kós Károly által tervezett házban itt élt az 1940-es évekig Nyirő József és felesége. Önálló egyházközségként az egykori falu lakói Szent György oltalmába helyezték magukat. A pápai tizedjegyzék szerint 1333-ban Péter papja „de Sancto Georgio” volt. Ősi temploma a mai temetődomb tetején állt, a ma is álló nagy kőkereszt és a Szombatfalvi család kriptája között. Mint önálló plébánia, a reformáció után rövid ideig Lengyelfalva filiája volt Szombatfalvának. Ezen a helyen sírásás alkalmával több helyen is rábukkantak a templom alapjaira. Gálfi Ferenc 1806-ban a középkori templom freskóit leírta: „Az oldalfalakon az apostolok képei, az oltár mögött a Sz. Péter képe crucifix előtt, ostyával, a diadalív falán Sz. Barnabás apostol képe voltak láthatók.” 1638-ban a protestáns térhódítás következtében Szombatfalva is pap nélkül maradt. A hívek lelki gondozását licentiatus végezte. A licentitatus a reformáció alatt alakult intézmény volt. A püspök helyetesétől vagy főesperestől , családos férfiak kaptak megbízatást a pap nélkül maradt hívek lelki gondozására. Tevékenységi körébe tarozott a keresztelés, temetés, hitoktatás és az evangélium felolvasása vagyis igeliturgiát végezhettek. A reformráció Székelyföldön ezt a vidéket érintette a legjobban. Ezek a férfiak kiképzésére különös gondja volt Szalinai István ferences vikárusnak (1641-1653), aki a fehéregyházi ferences kolostorban megteremtette a feltételeket, hogy alapos felkészülésben részesülhessenek az erre a hivatásra vállalkozók.
1667-ben Szombatfalva kéréssel fordult az udvarhelyi jezsuitákhoz, hogy már licentiátus sem jár hozzájuk, és ezért vállalják el a falu lelki gondozását. A leányegyházzá válásuk után 138 évvel – mivel a templom is eléggé megrongálódott, a falu központjába a Fehér patak partjára új templomot építettek, melynek helyét Szombatfalvi János királybíró adományozta. A réginek anyagát felhasználva Kadicsfalvi Török Ferenc udvarhelyi főesperes-plébános anyagi támogatása és szakmai jó tanácsai segítségével 1796-ra felépült a templom. A ma is használatban lévő, terméskőből készült keresztelőkút a régi templom szenteltvíztartója volt. 1899-ig közigazgatásilag külön település volt közel ezer lélekszámmal, de ugyan abban az évben Udvarhelyhez csatolták. A lakosok mind magyar nemzetiségűek voltak és római katolikusok. Az 1920-as években az iskolák fenntartása érdekében minden katolikus családra iskolaadót határozott meg az egyháztanács de 1926 -ban kelt leiratban a püspöki főhatóság beszünteti.
Az önállóságra törekvés határozott jelei a kommunizmus bukása után azonnal jelentkeznek. A hívek egyre gyakrabban fejezik ki ezen vágyukat. 2003 augusztus 1-i hatállyal dr. Jakubinyi György érsek Kovács Sándor székelyudvarhelyi főesperes-plébános kérésére újraalapítja az egyházközséget, és László Attila szentágotai plébánost nevezi ki első plébánosának, megbízva a közösségi élet szervezésével. Rövid idő alatt az együtt ünneplők száma megháromszorozódik. 2005 augusztus 23-án özönvízszerű eső zúdul a környékbeli dombokra és teljesen elárasztotta Szombatfalvát. Ezért új, közösségi életet kiszolgáló ház tervezésébe és építésébe, egy évet csúszik az építés, ugyanakkor a baj szülte összefogás érettebbé tette a híveket. A Közösségi Házat Tamás József segédpüspök szentelte fel 2007. október 14-én. 2008 őszén elkezdődik a templom teljes, külső-belső felújítása. Új tető készül, melynek munkálatait id. Benedek József vezeti, és sokszorosára bővül a sekrestye, raktárrésszel kiegészülve, összekötve a Közösségi Házzal. 2010. május 9-én áldja meg a felújított templomot dr. Jakubinyi György érsek. Szent Györgyöt általában lóval, piros kereszttel egy fehér zászlón, pajzzsal és lándzsával, a sárkányt ölve ábrázolják ez látható a Szent György plébánia főoltárán is. A templomnak egy értékes orgonája van, amelyet nem rég felújítottak és kibővítettek. A toronyban 3 harang lakik. A hívek körében folyamatos volt és ma is az a lelki építkezés. A nyilvántartott hívek száma:1623 körül van- 785 család. Közösségek születtek és erősödtek meg az elmúlt esztendőkben. Így az egyházközségben van 5 női, 1 gyermek és 1 férfi Rózsafüzér Társulat, Mária Légió, Szent Mónika imaközösség, Szépkorúak klubja, Családos közösség, 2 Neokatekumenális közösség, Caritas-csoport, Ifi- és Tarzíciusz-ministráns csoport. Közösségként van jelen egyházközségi életükben létével és szolgálatával a Psallite kórus. Működik az Ugron Alapítvány; melyet gyermek és ifjúság nevelés céllal hozott létre az Ugron család.
Említésre méltó még a Székely Kálvária,az Ugron-kápolna, amely a Nagymál csúcsán található fák közül kibukkanó kápolna az Ugron család, a székely történelem egyik meghatározó családjának kriptája. Aki ezen, a Székely Kálváriának is nevezett keresztúton szeretne végigmenni úgy, hogy annak mind a tizennégy, kétméteres szikladarabokból faragott stációjánál megállna, annak Krisztus szenvedései mellett egyúttal a székely nép történelmének sarokpontjait is bemutató lelki-szellemi utazáson való részvétel lehetősége adatik meg. A stációkat az erdőn keresztül az Ugron-kápolnáig vezető út mentén állították fel.
Jelenleg egyházi szolgálatot Ft. Ambrus István plébános teljesít, a kántori szólgálatot Tamás László végzi valamint Simó Zsuzsa tanárnő a kórusvezető. A szombatfalvi Szent György vértanú tiszteletére felszentelt plébánia a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, székleyudvrhelyi főesperesi kerülethez tartozik. A templom búcsú ünnepét a vértanú ünnepnapjához ( április 24-én ) legközelebb eső vasárnapon tartják. Örökös szentségimádási nap: június 01.
Összeálította: Gábor Anna
Leave a Comment