Kinyújtott kéz és nyitott szív szükséges az élet és a testvériség építéséhez

Ferenc pápa a béke követeként, 2019. február 3-5 között az Egyesült Arab Emirátusokba látogatott, ahol az Abu-Dzabiban megrendezett vallásközi találkozón egy közös nyilatkozatot írt alá a résztvevőkkel együtt az emberi testvériségről, a világbéke és a békés együttélés érdekében. Ferenc pápa híressé vált mondása a vallásközi találkozón: “Vagy közösen építjük a jövőt, vagy nem lesz jövő!”

Néhány hónappal később, augusztusban megalakult az Emberi Testvériség Bizottsága (ETB), melynek célja biztosítani a jövő nemzedék számára “a kölcsönös tisztelet és az egészséges együttélés légkörét”. A bizottság tagjai között mind vatikáni, mind a muzulmán világ képviselői jelen vannak. Célja előmozdítani és gyakorlatba ültetni az aláírt dokumentumban szereplő célkitűzéseket, ugyanakkor az olyan eszmék megélését a mindennapokban, mint a tolerancia, az együttműködés és az együttélés.

A pápa ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Mégha sajnos gyakran a gonoszság, a gyűlölet, a megosztottság kerül is be a hírekbe, elrejtve létezik egy óceán nagyságú jóság, amely növekszik és reményt nyújt a párbeszédben, a kölcsönös megismerésben, a testvériség és a béke világa építésének lehetőségében, amelyet más vallások híveivel és minden jóakaratú emberrel közösen valósíthatunk meg”.

Az ETB szeptember 11-én megtartotta első találkozóját Rómában, a Szent Márta házban. A dátum kiválasztásának is üzenet jellege van: “az életet és a testvériséget kívánják építeni ott, ahol mások halált és pusztítást okoznak”, utalva a 2001. szeptember 11-én New Yorkban elkövetett merényletre. Az emberi testvériségre, a világbékére és békés együttélésre való törekvés első lépése Ferenc pápa látogatása, majd az ez alkalomból aláírt nyilatkozat. A következő lépésként Ferenc pápa és Ahmad et-Tajjeb főimám, a dokumentum aláírói, február 4-ét javasolták a testvériség világnapjaként, az ETB tagjai pedig kérvényt adtak át António Gutierrez ENSZ-főtitkárnak, amelyben kérték ennek világnappá nyilvánítását.

A dokumentum tartalmának széles körben való ismertetését már a dokumentum befejező része tartalmazza: “Ebből a célból a Katolikus Egyház és az al-Azhar, együttműködésükön keresztül, bejelentik és megígérik, hogy ezt a dokumentumot eljuttatják a hatóságokhoz, a befolyásos vezetőkhöz, a vallások képviselőihez az egész világon, az illetékes regionális és nemzetközi szervezetekhez, a civil társadalom szervezeteihez, vallási intézményekhez és vezető gondolkodókhoz; és vállalják, hogy terjesztik ennek a nyilatkozatnak az elveit minden regionális és nemzetközi szinten, sürgetik, hogy fordítsák le őket politikai irányelvek, döntések, jogalkotási szövegek, tantervek és kommunikációs anyagok gyakorlati nyelvére”. Ugyanakkor kérik, hogy ez a dokumentum váljon a kutatás és reflexió tárgyává minden iskolában, az egyetemeken, az oktatási és képzési intézményekben, egy új nemzedék felnevelése érdekében.

Miért oly sürgető a kultúrák párbeszéde, az emberi testvériségre és világbékére való törekvés? A nyilatkozat a maga teljességében összefoglalja ezeket: nemcsak a spirituális értékek, a felelősségtudat gyengülése miatt, hanem mert a világban egyre inkább megmutatkozó szélsőségesség, intolarencia, fundamentalizmus oda vezetett, hogy egy „darabokban zajló harmadik világháború” jeleit láthatjuk. A világválság oka nem gazdasági, hanem spirituális válság, az elaltatott emberi lelkiismeret, a vallási értékektől való eltávolodás, az individualizmus és az anyagelvű filozófiák túlsúlya, amelyek az anyagias értékeket helyezik a legfőbb és transzcendens alapelvek helyébe.

Megdöbbentő a világon jelenlévő problémák alapjainak világos és pontos meghatározása a nyilatkozatban: a vallások politikai felhasználása, a visszaélés a vallási érzésnek az emberek szívére gyakorolt hatásával azért, hogy világias és rövidlátó politikai és gazdasági célokat érjenek el ezáltal. A nyilatkozat nem hallgatja el az igazságtalanságot, a természeti erőforrások méltánytalan elosztását, amely egy gazdag kisebbség előnyeit szolgálja a föld népei többségének kárára, majd forradalmi bátorsággal kiemeli, hogy mindezek fölött nemzetközi hallgatás uralkodik. A vallások soha nem ösztönzik a háborút, nem keltenek gyűlöletet, nem szólítanak fel erőszakra vagy vérontásra. Isten nevét nem szabad a gyilkosság, a száműzés és az elnyomás igazolására felhasználni. A nyilatkozat elítél minden gyakorlatot, amely “veszélyezteti az életet, így a népirtást, a terrorcselekményeket, az elköltözésre való kényszerítést, az emberi szervek kereskedelmét, az abortuszt és az eutanáziát, valamint az ezeket támogató politikákat”. Megoldásképpen javasolja a vallási érzék felébresztését az új nemzedék szívében. Ezért támogatni kell a kölcsönös megismerés, az emberi testvériség és békés együttélés értékeit, hogy megvédhessük az új nemzedéket “az anyagelvű gondolkodás uralmától, a féktelen nyereségre törekvő kapzsiság és a közömbösség – az erő törvényén és nem a törvény erején alapuló – politikáinak veszélyétől”.

A nyilatkozat ismételten megerősíti, hogy:

a hit, a gondolat, a kifejezés és cselekvés szabadságára minden embernek joga van, egyben elítéli az embereknek egy bizonyos vallás vagy kultúra elfogadására történő kényszerítését,
minden embernek joga van az irgalmasságon alapuló igazságossághoz,
a párbeszéd, a megértés, a tolerancia csökkenti a gazdasági, társadalmi és politikai problémákat,
a hívők közötti párbeszéd, a felesleges viták kerülése a találkozás biztos útja a közös spirituális, emberi és társadalmi értékek terében,
az istentiszteleti helyek védelme a törvények és nemzetközi egyezmények által garantált kötelesség,
a terrorizmust minden formájában és megnyilvánulásában el kell ítélni,
az állampolgárság a jogok és kötelességek egyenlőségén alapul, le kell mondani a kisebbségek hátrányos megkülönböztetéséről, elkerülve a kettős mérce politikájának használatát,
a nők, a család és a gyermekek, valamint az idősek, a gyengék, a fogyatékkal élők és az elnyomottak jogait minden szinten biztosítani és védeni kell.

Mit tehetünk mi a mindennapi életben?

A békére és testvériségre való törekvés adja meg kereszténységünk hitelességét. Több tiszteletet tanúsíthatunk környezetünk felé, különösen a hit, a gondolat, a kifejezés és cselekvés szabadságát illetően, egyben fölemelhetjük szavunkat az embereknek egy bizonyos vallás vagy kultúra elfogadására történő kényszerítése láttán. Törekednünk kell a párbeszédre, megértésre, toleranciára akkor is, ha kevés remény mutatkozik a megoldásra. Ki kell állnunk az irgalmasságon alapuló igazságosság mellett. Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a hívők közötti párbeszédre, elkerülve a felesleges vitákat. Szeressük, védjük, támogassuk, tartsuk fenn, szépítsük a templomainkat. Az erőszak minden formáját ítéljük el szűkebb vagy tágabb környezetünkben. Éljünk állampolgári jogainkkal, teljesítsük állampolgári kötelességeinket, figyeljünk jobban oda a körülöttünk élő kisebbségre, mindig emeljük fel a szavunkat, ha kisebbségként bennünket hátrányos megkülönböztetés ér vagy a kettős mérce politikáját alkalmazzák ránk. Legyünk a nők, a család és a gyermekek, valamint az idősek, a gyengék, a fogyatékkal élők és az elnyomottak jogainak biztosítói és védői.

Az új nemzedékek felnevelése mindannyiunk felelőssége, ezáltal törekszünk egy élhető jövőre, egyetemes békére. Ebben segít a Ferenc pápa által kezdeményezett dokumentum meghívása, amely egyben felhívás a tolerancia és testvériség értékeinek megélésére, tanúságtétel számunkra az Istenbe vetett hit nagyságáról. Egyedül Isten képes felemelni az emberi lelket és egyesíteni az egymástól elszakadt szíveket.

Kerekes László

segédpüspök

Forrás és kép: http://ersekseg.ro

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment