Atanáz Alexandriában született 298 körül. Gyermekként megélte Diocletianus császár borzalmas keresztényüldözését. Ez adta jellemének azt a hajthatatlanságot és szilárdságot, amelyet később ellenfelei megemlítettek róla.
Fiatalkorában találkozott a sivatagi szerzetesekkel és Remete Szent Antallal, tőlük tanult önfegyelmet és önmérsékletet. Élete folyamán többször talált menedéket a sivatagi szerzeteseknél. Aszketikus élete később kivívta ellenségei tiszteletét is.
328-ban Alexandria püspökévé választották Atanázt; haláláig betöltötte ezt a tisztséget. Azonban a császár száműzte őt Trierbe. Atanáznak így volt lehetősége terjeszteni a niceai hitvallást nyugaton, de főleg Trierben, majd később Rómában is. Itt azt a szerzetesi eszményképet is átadta, amit Egyiptomban, Remete Szent Antaltól tanult.
A császár halála után, 337-ben visszahívták Alexandriába a száműzött püspököket, de 341-ben Atanáznak ismét el kellett hagynia városát. Flavius Iulianus császár rendelettel visszahívta püspöki székébe Atanázt, aki 362. február 21-én tért vissza Alexandriába. 362 tavaszán vagy nyarán szinódust hívott össze a városban.
A kedvezőtlen körülmények ellenére Atanáz sokat írt. Munkái elsősorban teológiai szempontból jelentősek. 373. május 2-án halt meg Alexandriában.
Forrás: http://magyarkurir.hu
Leave a Comment