Sienai Szent Bernardin

Május 20-án Sienai Szent Bernardin (1380–1444) katolikus hitszónokot, egyháztanítót ünnepeljük.

Bernardino degli Albizzeschi Siena közelében, Massa Marittimában született, nemesi család sarjaként, abban az évben, amelyben Sienai Szent Katalin meghalt. Bernardin még nem volt négyéves, amikor szüleit elvesztette; az árván maradt gyermeket sienai rokonok vették magukhoz, így 1386-tól Sienában nevelkedett. 1396 és 1399 között jogot tanult. Húszéves volt, amikor kitört a városban a pestis. A gazdagok vidéki birtokaikra menekültek; Bernardin azonban a városban maradt. Siena levéltára megörökítette akkori tetteit. A pestis őt is megfertőzte; halálos betegen oly ismeretekre tett szert a lélek dolgairól, amilyeneket csak érett emberek szoktak elnyerni sok fáradozás és csalódás árán. Bernardin végül visszanyerte egészségét; a járvány elmúltával elvonult, hogy magányban gondolkodhasson jövőjéről.

A pestises betegek szolgálata és saját betegsége indította arra, hogy Krisztus követésének e formáját válassza Szent Ferenc fiai között. 1402. szeptember 8-án vagyonát szétosztotta a szegények között, majd felvételét kérte a minoriták sienai kolostorába. Kevéssel később az obszervánsokhoz, a ferences rend legszigorúbb ágához csatlakozott. 1404-ben szentelték pappá. Hosszú ideig, tizenkét évig egy magányos kolostorban élt, a hegyek között, az imának és az önképzésnek szentelte idejét. Egy véletlen esemény vitte a csendből a nyilvánosság elé: egy hitszónok hirtelen megbetegedett, s Bernardinnak kellett kisegítenie. Beszéde hatására a nép követelte milánói nagyböjti szónoknak.

Prédikációi áldásos hatását hamarosan Észak- és Közép-ltália minden lakója érezte. Sokan tértek meg szavai hatására, a papok nem győzték a gyóntatást. Istenhez tudta vezetni az embereket.Különösen nagy volt békeszerző hatása; Jézus Nevének tiszteletével nyerte meg a szíveket. Felismerte, hogy a fegyverekkel, zászlókkal, pártjelvényekkel szemben neki egyetlen fegyvere van: az üdvözítő Jézus Krisztus. Nevének monogramját (IHS) arany betűkkel egy kis pajzsra írta, melyet kezében tartva prédikált. E pajzs hamarosan a béke és testvériség jelévé vált: házak, templomok, városházák kapuja fölé tették. Ellenségei három alkalommalemeltek ellene vádat, de mindig felmentették, mert bebizonyosodott, hogy tanítása tévedésmentes, szándéka feddhetetlen, élete szent. Bernardinnak meggyőződése volt, hogy vallási dolgokban a lázadáson nincs áldás, sőt átok az, ha az Egyház szavát nem fogadjuk engedelmesen; tehát engedelmeskedett. Háromszor akarták püspökké tennide visszautasította.

1438 és 1442 között az obszervánsok vikárius generálisa volt, ami 240 kolostor felügyeletét jelentette. Az irányzat reformere és terjesztője lett, mintegy 300 további obszerváns kolostort állított fel. Szorgalmazta a ferencesek teológiai művelődését. 1440-ben a Perugia melletti monteripidói kolostorban morális iskolát nyitott; 1441-ben Sienában teológiai főiskolát alapított.Amikor lemondott vikáriusi tisztéről, diplomáciai ügyekkel Milánóba küldték. Útközben megbetegedett, és 1444. május 20-án, áldozócsütörtök vigíliáján halt meg az aquilai Szent Ferenc-kolostorban. Ravatalánál sok csoda történt. V. Miklós pápa már hat év múlva, 1450-ben szentté avatta. Ereklyéit 1474-ben átvitték Aquilába, a róla elnevezett templomba.

kép és forrás: http://magyarkurir.hu

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment