Lelki ruhásszekrény

Utazásra készültem. Kinyitottam a ruhásszekrényemet, bedobigáltam a bőröndömbe azokat a kedves darabokat, melyeket magammal szerettem volna vinni. Több, mint egy órát bíbelődtem, míg végül készen álltam az elindulásra. A ruhásszekrény romokban hevert, összevisszaság uralkodott benne. Gondolkodóba ejtett. Én, aki szereti a rendet, hogy hagyhatok ekkora rendetlenséget magam mögött?

Akkor jött a nagy felismerés: legbelül, a szívem legmélyén is káosz uralkodik. Nehéz, lelki ruhákat viselek. A lelkem kiábrándult, elfáradt, elcsüggedt. Ezek a ruhadarabok nem széppé, csúnyává tesznek engem. Miközben arra figyelek, ami lehúz, nem az előttem álló célt, hanem a mögöttem levő fásultságot, rendetlenséget hagyom a lelki ruhásszekrényemben. Kell ez nekem? Teszem fel a kérdést, elsősorban önmagamnak. Tudom, hogy nem ezeket akarom hordani, mégis hordom. Mert kényelmesebb. Pedig Isten mást, szebbet, jobbat tartogat a számomra. Felismerem? Újratöltöm a lelki ruhásszekrényemet, ha kiürül, megkopik, elavul? A döntés az én kezemben van.

Amikor szenvedek a sok ruha súlyától arra kell gondolnom, hogy Isten már elszenvedte helyettem. Helyetted is. Lehet, hogy a gyász, fájdalom, kiábrándultság sebeinek ruháit hordod hosszú ideje már, de nem kötelező viselni egy életen át. Isten arra hív, hogy terheinket letegyük, ne pedig cipeljük. Kész vagy arra, hogy ledobd a fölösleges, nehéz ruháidat és felvedd az öröm, bizalom köntösét?

Hajrá!

 

Ferencz Emese

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment