A virágárus néni

Van egy néni, aki a kertjében, szeretetével és gondoskodásával ápolt virágokat árulja a piacon. Régóta már, hogy tőle vásárolok. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de az ő virágai különleges helyet foglalnak el a szívemben. Hetekig csodálom őket, egy-egy nehéz pillanatban felvidítanak. Mindig rám mosolyog, megkérdezi, hogy vagyok. A tegnap délután miközben felé tartottam eszembe jutott, nem is tudok semmit róla.
Úgy készültem, beszélgetni fogok vele. Bementem a piacra, kerestem a nénit. Nem találtam. Végül kiderült: beteg. Megszereztem a címét, ellátogattam hozzá. 85 évesen a kertje rendezett, ápolt volt. Mindenfelől a virág illata áradt. Bekopogtam, ajtót nyitott.
– Néni, emlékszik rám?
– Hogyne, lelkem. Te, hogy találtál ide?
– Egy kis madár megsúgta hol lakik.
– Ah biztos a Gyuri, a krumpliárus volt. Micsoda meglepetés. Mi járatban?
– Néni, én nem tudok a virágai nélkül élni. Üres a vázám. Én nem akarok mástól vásárolni. Mindig ott volt a piacon, ma nem. Aggódtam.
– Drága lelkem, nem is ismerjük egymást.
– Dehogynem. A virágaiból ismerem én a nénit. Tudom, hogy csupa jóság és szív. Hogy van?
– Kicsit megfáztam, de már jobban vagyok.
– Annak nagyon örvendek. Van szüksége valamire? Egyedül él?
– Igen, egyedül. Jaj lelkem, olyan boldog vagyok.
– Én is néni, hogy láttam. Ha szeretné, szívesen eljövök néha. Gyönyörű a kertje. Beszélgethetünk, megihatunk egy kávét. Mit szól?
– Hogy mit szólok? A világ legboldogabb nénije leszek, lelkem.
– Drága, látja, hogy ismerjük egymást? Szeretem a virágait, a mosolyát, a jókedvét, a kedvességét.
– Vigyél virágot, amilyet és amennyit szeretnél. Nehogy üres legyen a vázád, lelkem. Várlak. Gyere még.
– Jójó. Ha szüksége van valamire, szóljon. Addig is: a legjobbakat. Isten áldja.
– Isten áldjon, lelkem. Jajj milyen boldog vagyok, hogy idejöttél.
Megölelgettem, majd eljöttem. Hogy mit tanultam az életről? Addig kell érdeklődni egymásról, míg van kiről érdeklődni. A tegnap, amikor a néni nem volt a piacon, megijedtem. Azt hittem, már nincs életben. Ragaszkodom hozzá, fontos nekem. A virágai a mindennapjaim része. Nélkülük sivár minden. Nem ismerem, keveset tudok róla, mégis az életem egy darabja.
Szeressük egymást. Ennyi az egész.

Fotó: liget.ro

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment