Erő az erőtlenségben

Üldögéltem egy padon és néztem ki a fejemből, amikor illedelmesen egy férfi megkérdezte, hogy helyet foglalhat-e mellettem. Természetesen – válaszoltam. Ezután egy nagyon szép beszélgetés vette kezdetét.
– Olyan szép időnk van ma, egész nap itt ülnék, ha lehetne.
– Igen, valóban. Ha süt a nap, az embernek is jobb a közérzete. Sokat szokott ide kijárni?
– Igen, amikor nehéz az élet kijövök és csak nézem az embereket s a gyerekeket ahogy játszanak. Mindig eszembe jut az én gyermekkorom, ami gyötrelmes volt. Szülők nélkül nőttem fel, édesanyámat nem ismertem, édesapám 10 éves koromban elhagyott. De túléltem, mint minden mást az életben.
– Nagyon erős ember. Mi segítette túl a nehéz időkön?
– A hitem drága, a hitem. Senkim nem volt csak az én Istenem. És most is ő segít túl mindenen.
– Van családja?
– Nincs. A feleségem egy éve halt meg. Gyerekeink nem lehettek. És te mivel foglalkozom, gyermekem?
Elmondtam, hogy mit dolgozok, mire azt válaszolta:
– Áldja meg a jó Isten a munkádat és légy nagyon boldog az életben. Semmi sem fontosabb annál, minthogy örüljünk mindennek, ami történik, még ha rossz is. Mindig kapunk annyi erőt, hogy vinni tudjuk a mindennapi keresztünket.

Így van. Erő mindig adatik. Csak kérni kell. Te kéred?

 

Ferencz Emese

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment