Benedetto Odescalchi Comóban született egy gazdag kereskedőcsalád gyermekeként. Jezsuitáknál nevelkedett, jogi tanulmányait Rómában és Nápolyban végezte. VIII. Orbán idején lépett az egyház szolgálatába. X. Ince nevezte ki bíborossá. Amikor a pápa Ferrarába küldte legátusként, hogy az éhező embereken segítsen, „a szegények atyjaként” mutatta be őt. 1650-ben nevezték ki Novara püspökének. 1656-ban (egyes források szerint gyenge egészségi állapota miatt) a pápa engedélyével lemondott, és visszatért Rómába.
Már 1669-ben is jelölték IX. Kelemen utódjaként pápának, de a francia udvar megakadályozta megválasztását. X. Kelemen halála után XIV. Lajos francia király ismét elutasította Odescalchi személyét. A bíborosi testület és a római polgárok azonban ragaszkodtak jelöltjükhöz, ezért a francia király – vonakodva ugyan, de – elfogadta jelölését. Pápává választását csak akkor fogadta el, amikor a többi bíboros aláírta reformprogramját. 1676. szeptember 21-én XI. Ince néven lett Szent Péter utódja. Pápaságát végig beárnyékolta elkeserítő küzdelme XIV. Lajos francia királlyal.
Egyszerűsége, szent jelleme miatt nagy népszerűségnek örvendett. Nagylelkűség, tisztaság, lelkiismeretesség, egyszerűség jellemzte. Elítélte a korrupciót, a nepotizmust. A török elleni küzdelemben sok érdeme volt mind Bécs, mind Buda felszabadításában. E győzelmeket a Szűzanyának köszönte meg.
Tisztelete halála után hamar terjedni kezdett, s már 1714-ben megkezdődött a kanonizációs eljárása. Ennek véghezvitelét azonban a francia udvar megakadályozta. A megakadt eljárást csak a XX. században folytatták, így boldoggáavatására csak 1956-ban került sor.
Forrás: http://magyarkurir.hu Kép: http://wikipedia.org
Leave a Comment