Szent Rókus

A szent életű férfiú Montpellier-ben született 1295 körül, apja a város kormányzója volt. A legenda szerint meddőnek tartott anyja gyermekáldásért könyörögve határozta el: ha gyermeke születik, Krisztus szolgálatára szánja, az anya fiút szült, akinek mellkasán piros, kereszt alakú anyajegy virított. A jelet meglátva anyja különleges sorsot jósolt neki. Már kiskorától szigorú aszkéta életet élt, s amikor húszévesen elvesztette szüleit, Rókus ekkor pénzre váltotta örökségét, majd szétosztotta vagyonát a szegények és a kórházak között, és Ferenc-rendi zarándokként a pestis sújtotta Itáliába utazott.

Az aquapendentei kórházban ápolt először pestisbetegeket. Félelem nélkül gondozta a betegeket, a legendák szerint imádságaival, érintésével sok csodás gyógyulást idézett elő. Ezután Rómában és Piacenzában is tevékenykedett. Házukban kereste fel a betegeket, megjelölte őket homlokukon a kereszt jelével, mondván, érintéssel meggyógyította őket. Egy bíborost is meggyógyított keresztjelével, ám a bíborosnak a kereszt a homlokára vésődött, s haláláig láthatóan viselte Rókus jelét. A hívők a zarándok gyógyító tettét isteni cselekedettnek vették. Piacenzában maga is megbetegedett, ezért kiűzték a városból.

Hogy másokat ne fertőzzön, a város melletti erdőben húzódott meg, az erdőben levelekből és gallyakból készített magának menedéket, és a közelben forrást fakasztott. Kenyeret egy közelben lakó nemes kutyája hozott neki. A legenda szerint egy kis kutya látta el élelemmel, és egy, az égből leszállt angyal takarta be sebeit. Miután felgyógyult álruhában tért vissza szülővárosába, de nem fedte fel magát. Kémnek nézték, és – nagybátyja utasítására – börtönbe vetették. Ötévi raboskodás után 1327-ben, lényegében ismeretlenül halt meg, csak temetésekor ismerték fel a mellén található kereszt alakú anyajegyről.

A betegségben szenvedők, az orvosok és a kórházak védőszentje, a börtönökben sínylődők patrónusa, Szent Rókus (Roch, Roque) francia ferences szerzetes a hagyomány szerint 685 éve, 1327. augusztus 16-án hunyt el.

Forrás: cultura.hu

Kép: http://katolikusokeloforuma.network.hu

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment