Ünnepre hangoló

Az ünnepre való felkészülés, vágyakozás hatása minden évben érzékelhető és megfogható valóság. Vágyunk a megérintődésre, az elcsendesedésre, az újjászületés és a bensőséges öröm átélésére. Időseket hallgatva, idősekkel beszélgetve az ünnepekre való felkészülésről mindig megérint és rácsodálkozásra sarkall az a perspektíva, ahogy ők látták, látják és megélték az ünnep egyszerűségét, magasztosságát és fennköltségét. Sokszor azon veszem észre magam mintha én is éltem volna azt az időt, amit ők, valahogy azonosulni tudok azzal, ami számukra a lényeg volt, maradt. Szeretem hallgatni, ahogy mesélnek. El-el csuklik a hangjuk, emlékek, érzések tömkelege vesz erőt rajtuk és bennük. A nosztalgia az életünk velejárója, erőt ad a múlt elfogadásához, a mindennapi terhek viseléséhez, a jövőbe tekintéshez. Szükség van a nosztalgiára. Arra, hogy felelevenítsük az ünnepeinkhez kapcsolódó családi történeteket, a közös fadíszítést, szaloncukor és kalács készítést. Számomra az ünnep nem csillogó-villogó varázs, hanem az egyszerűség melegágya. Annak tudatosítása, hogy nem a legdrágább ajándékok megvásárlásától leszek szerethető mások számára, a jelenlétem, odafigyelésem és kézzel elkészített apró-nagyobb meglepetések adnak többet hozzá ahhoz ami és aki vagyok, lehetek azoknak, akiket megszelídítettem. Hiszek abban, amit időseink megéltek és átéltek. Ők most sem úgy ünnepelnek, ahogy mi. Mert megélték mit jelent nélkülözni, sok-sok munkával előteremteni az ünnepi asztal falatjait, együtt készülni a szeretet és hála felejthetetlen pillanatainak megélése. Minden ünnep számomra ajándék és újjászületés. Az egyszerűségről a szól, a jelenlétről, a tartalmas beszélgetésekről, a nosztalgiázásról. Most, amikor sokan úgy érezzük, egyre nehezebb ráhangolódni az ünnepre, a jelenlétet kell megfognunk. Erre vágyunk, ezt kérjük a születendő kisdedtől. 2021 végéhez közeledve, főleg. Sokszor érzékelem és tapasztalom, milyen sokan vannak egyedül, elcsüggedten, reményvesztetten. Ilyenkor kellek én és te, kedves testvérem. Sok magányos, idős ember van mindenfele a nagyvilágban. Ha nincs akivel töltsük az ünnepeket, keressük fel őket. Ajándékozzuk meg az egyszerű jelenlétünkkel, szavainkkal, mosolyunkkal és egy kis figyelmességgel. Nem kell hozzá pénz, gazdagság, gyémánt. Mindenki tud ajándékozni, az is, aki úgy gondolja, nincs mit adnia. Manapság nem arra vágyunk – legalábbis is- hogy minél drágább és nagyobb ajándékokat kapjunk, hanem, hogy valaki legyen mellettünk. Letörölje a könnyeinket, vigasztaljon és bátorítson bennünket. Ezt jelenti az ünnep. Nekem. És neked?

Végezetül, hadd adjak egy házi feladatot. Arra hívlak kedves testvérem, hogy az ünnepre készülődve, térj be legalább egy magányos, idős emberhez. Ülj le mellé, beszélgess vele. Kérd meg, hogy vegye elé a régi fotóalbumokat, nosztalgiázz vele. Beszélgessetek, idézzétek fel a régi ünnepek hangulatát, egyszerűségét. Ne a negatív, a pozitív életeseményekre tekintsetek, közösen. Meglásd, nemcsak te ajándékozol jelenlétet, ő is fog. Ráadásul, szebbé teszed valakinek a napját, ünnepét. Arra gondolj, hogy talán évek óta senki nem beszélgetett vele. A legnagyobb és legszebb ajándékot adod. Pont azt, amit Jézus az egyszerű istállóban való megszületésével adott, nekünk. Áldott, meghitt, csendes és egyszerű ünnepeket kívánok mindenkinek! Szeretve vagytok!

Ferencz Emese

About the author

Majoros Gabriella

Leave a Comment