Ágaink egybecsavarodtak, gyökereink összefogództak… Szabó Lőrinc
Házasság Hete van. Ülök, és gondolkodom: mit is írhatnék a házasságról? Mit üzenhetnék azoknak, akik elolvassák ezt a néhány sort? Talán elsőnek azt kiabálnám hangosan, hogy HÁZASSÁGBAN ÉLNI JÓ!...de nehéz. Sok-sok munka, mert a szeretetnek akkor van értéke, ha néha fáj, és iszonyú nehéz. Miért? Mert a házasság helytállás, együttműködés, megértés, megújulás és együttes áldozat. Amennyi a belevetett munka, annyi a boldogság. És a szeretetünket is edzeni kell. A közös megpróbáltatások és nehézségek megküzdése árán jön létre az egységünk. Ilyenkor megengedem a társamnak, hogy hibázzon, és megbántson. Azt mondom halkan: nem értelek, de SZERETLEK! És kitartok, mert a kapcsolatunk mindennél fontosabb. És akkor lassan az idő múlásával, egyre mélyül a szeretetünk, kiegészítjük egymást. Már szavak nélkül is értjük a másikat, és a viták, veszekedések után, jót tudunk már magunkon mosolyogni.
Legyen ez a hét egy segítő kéz, amely segít bennünket újra egymásra találni. Kívánom, hogy minden házaspár fedezze fel eredetiségét, azt, hogy közös hivatásunk van. Házasságaink legyenek igazán boldogok, hogy erős gyerekeket neveljünk, és otthonaink boldog családi élete, legyen tartóra helyezett fáklya ebben a néha sötét világban.
Kovács Katalin
Leave a Comment