Gyakran gondolok arra, hogyan lehetne kiválogatni a világból mindazt, amit Isten ide csöpögtetett a Mennyországból. Akkor szépen összesűrítenék ezekből legalább egy napra valót, amikor belefáradok a mélyrepülésbe, s szeretnék Istenben megpihenni egy kicsit, az Ő örökös békéjében, s mégis cselekedve. Nekem sokszor ellentétesnek tűnik e kettő: a béke és a cselekvés. Olyan, mintha bevenném a napi stressz-adagot a reggeli 1000 mg-os C vitaminnal, s csak akkor tudok kikeveredni belőle, mikor vége a napi feladatoknak és végre csak az imádságra, csak egy szentmisére, egy szemlélődésre kell átadnom magam. Szívesebben bevennék egy pár mg Mennyországot, hogy lelkileg termékennyé tegyen az egész napos békére.
Robert Sarah bíborostól hallottam először a lelki termékenység fogalmát. Megütötte a fülemet, s máris záporoztak bennem a kérdések: mit jelent a lelki termékenység, hogyan sajátíthatom el, és mit jelent a lelki meddőség, hogyan gyógyulhatok meg, ha lelkileg meddő vagyok? És ahogy záporoztak bennem ezek a gondolatok, megpillantottam az irattartó előtt két képeslapot. Mindkettőn egy-egy Pilinszky János idézet. Az egyik a nagy kedvencem: „Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok...”. A másik pedig így szól: „Igazában nem pihenőnap most se számunkra ez a hetedik, csupán visszafordulás a forráshoz (mint az útkövező munkás, amikor megpihen és fölemelkedik, s végigpillant az úton, hogy értelmet merítsen az »egy helyben való« kopácsoláshoz). Isten országát Jézus azért hasonlítja hol szőlőskerthez, hol ünnepi asztalhoz, mert mindez egyszerre. Örökös béke és örökös cselekvés. A szeretet állandó ihletettsége.” Pilinszky sejtetni kezdte velem, mi is lehet az a lelki termékenység. Talán az, amikor az egy helyben való kopácsolásból időnként visszanézek a munkámra, s észreveszem azt a „szőlőszemet”, amit elejtettem, és megköszönöm az Istennek, hogy megtaláltam, s hogy a napi munkát elvégezhettem az Ő kertjében. Hogy úgy emelem lelkemet a békére, mint a kezemet a napi munkára.
Túl könnyű is volna tablettában a reggeli menta teával bevenni azt a csöppnyi mennyországot. Így viszont a napi adagot nem mg-ban, hanem reggeli, evés előtti, esti imában, egy szentmisében, pár oldalnyi Szentírásban, egy látogatásban, egy ölelésben, a szolgálatban mérem ki magamnak.
Jánó Kinga
Fotó: peakshop.hu
Leave a Comment