Húsvét 6. vasárnapja

Kedves Testvérek!

Amikor az ember szeretteitől búcsúzik, akár az élet, vagy a sors parancsára, mert hosszú útra indul, akár a halál parancsára, a szíve mélyéről veszi a búcsúzás szavait. Nem játszik a szavakkal. A közös múlt nagy élményeit próbálja felidézni, és el-el gondolkodni rajtuk. Így cselekedett Jézus is a nagycsütörtöki búcsúbeszédében. Földi életében mindig hangoztatta: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével.” Ezért osztogatta fáradságot nem ismerve az Atya tanításának a kincseit. Ezt a boldogító osztogatást, akarja folytatni ma is egyháza által. Azt kívánja tőlünk, hogy kinyújtsuk kezünket e lelki eledel után. Azt kívánja tőlünk, hogy tanításának kenyere ott legyen minden követőjének a tarisznyájában. Ezért mondja a mai evangéliumban: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat.”

Nagyon bölcsen írja valaki: „Olyan korban élünk, amely bővelkedik a fölösleges eszmékben, de híján van annak, ami szükséges.” Mi, keresztény emberek Jézusunk jóvoltából, nem nélkülözzük a szükséges lelki táplálékot. Mi is a Betániai Máriához csatlakozunk, aki Jézus szavai szerint a jobbik részt választotta. A Betániai Mária, Lázár és Márta testvére, mindent elfelejtett, amikor Jézus tanítását hallgatta. Igaz, hogy mi, a ma élő keresztény emberek zajos világban élünk és nem könnyű benne meghallani Krisztus üzenetét. A nagy zaj közepette még az a veszély is fenyeget, hogy lusta lesz a fülünk és elveszíti azt az érzékét, amivel fel kell fogja Krisztus üzenetét. Sajnos sokan úgy vélekednek, hogy Krisztusnak ez az üzenete a korunk emberének semmit sem mond. Egy olyan világban, amelyben a modern dolgok, a szenzációk a fontosak, és ezek ölelik át egész életünket, kár pazarolni az időt a jézusi üzenet tanítására – mondják sokan. Mindezeket halva nem lesz fölösleges föltenni, és választ adni a következő kérdésre: MIT AD NEKÜNK JÉZUS TANÍTÁSA?

Kedves Testvérek!

II. Frigyes császár szórakozásból szívesen foglalkozott az emberi nyelv és beszéd jelenségeivel. Kísérletképpen elhagyott csecsemőket vett gondozásba. Gondoskodott az ápolókról, a jó ételről és a tiszta szobákról. Egyszóval: mindent megkaptak a gyermekek, ami testi fejlődésükhöz szükségesnek látszott. Csak egy dolgot tiltott meg a császár: a gyerekekhez nem szabad szólni. Kíváncsi volt, hogy mi lesz a következménye. Nyilvánvaló, hogy a kisgyerekek, mivel nem szólt hozzájuk senki, nem tanultak meg beszélni. Ennél azonban sokkal rosszabb dolog is történt: a gyerekek közül többen megbetegedtek és meghaltak. Megdöbbentő, de beigazolódott tény: egy gyermek, akihez nem szólnak, aki nem tanul meg beszélni, belehal a némaságba. Sohasem élhetnénk emberi életet, ha nem szólnának hozzánk, és nem tanulhatnánk meg már egészen kicsi korban az anyanyelvünket.

Mi, hívő keresztény emberek azt is valljuk, hogy Jézus új élettel akar minket megajándékozni. Ő maga mondotta: „Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” Nyilvánvaló, ha emberi szó nélkül nem élhetünk emberi életet, akkor isteni szó nélkül nem élhetünk isteni életet. Jézusnak az ajkán azért lett az isteni szó emberi szóvá, hogy megtanítson minket Istennel élni, megtanítson minket Istennel beszélni. Mily tragédia korunk embere számára, hogy szinte teljes egészében elzárkózik a jézusi tanítás elől! Az egyik francia pap írja az ő naplójában: „Ha az ember előhozza a vallás kérdéseit, sokan úgy viselkednek, mintha az ember beléjük akarna önteni valami íztelen folyadékot, amitől undorodnak.” Tagadhatatlan tény, hogy mindenkinek nincs étvágya a jézusi tanításra.

De Jézusunk arra is megtanít, hogy milyen jutalom vár azokra az emberekre, akik az ő tanítását megtartják. Isten ugyanis bennünk, emberekben akar lakni, de ennek egy komoly feltétele is van: az ő ízlése, az ő gondolatai, az ő akarata szerint rendezzük be életünket. Isten ott érzi magát otthon, ahol Jézus tanítása világit, ahol Jézus szeretete melegíti az emberek szívét. Mi sokszor szívesen vendégül látjuk Jézust, és ez nagyon jó, csak az a baj, hogy csak ideig – óráig adunk szállást, mert félünk attól, hogy örökre odaadjuk a szívünket neki. Ezt az igazságot mondja el egy indiai pap a következő versében: Jézus, légy vendégem. Szeretnék beszélgetni veled. Jöjj és légy vendégem. Jézus, fogadd el meghívásomat! Hallottam, hogy szívesen elfogadod a meghívásokat. Jöjj és látogass meg engem. Jézus, szeretnék a vendéglátód lenni. Boldog lennék, ha meglátogatnál. Jöjj, mindent elkészítettem. De Jézus, csak vendégnek hívlak meg És nem azért, hogy örökre nálam maradj. Szeretném a véleményedet hallani, Jézus, dönteni azonban természetesen magam fogok. Jézus, talán szeretnél a házamban lakni. Előre megmondom, az nem megy, nem vállalom, csak mint vendéget látlak szívesen. Mindezt nagyon jól tudja Jézusunk és ezért ígéri meg a Szentlelket, aki eszünkbe juttatja, és szívünkbe adja Jézus tanításának szeretetét. Hiszen az evangélium üzenetét nem elég csak a fülünkkel és az eszünkkel hallgatni. Jézus tanítása át kell járja belső világunkat. Gyökeret kell vernie a szívünkben, hogy százszoros termést tudjunk hozni. Csak az a miénk igazán, amit szeretünk. Az egyik neves angol író jegyzi meg: „Rómát nem azért szerették, mert nagy volt. Azért lett nagy, mert szerették.” Mi is akkor leszünk igazán nagyok, mi is akkor leszünk Isten otthonává, akkor növekszünk az isteni élet magasságába, ha engedjük, hogy Jézus szeretete, tanítása átjárja a szívünket, és az szerint tudunk élni.

Csiszér Imre erzsébetbányai plébános

About the author

Ferencz Emese

Leave a Comment