Mária a keresztúton - Mellette maradni
Életünk legnehezebb, legfájdalmasabb útszakasza az, amikor szeretteink szenvedését, elesettségét kell végignézni és kísérni. Itt nincsenek szavak, csak a szeretet együttérző, csendes jelenléte bátorít, hogy legyen elég erőnk és szívünk a szenvedő mellett maradni, segíteni őt.
Mária nem tért ki a szenvedések elől, hanem szíve nyitottságával hordozta azokat. Az így kapott erővel a legsötétebb helyzetben, a keresztúton is újra kimondta igenjét.

Óh mily búsan, sujtva állt ott
amaz asszonyok-közt-áldott,
ki Téged szűlt, Egyszülött!
Mily nagy gyásza volt sírása
mikor látta szent Fiát a
szívtépő kínok között!
Kútja égi szeretetnek,
engedd éreznem sebednek
mérgét: hadd sírjak veled!
Engedd, hogy a szívem égjen
Krisztus isten szerelmében,
s ő szeressen engemet!
Óh szentséges anya, tedd meg,
a Keresztrefeszítettnek
nyomd szívembe sebeit!
Oszd meg, kérem, kínját vélem,
kinek érdem nélkül értem
tetszett annyit tűrni itt!

Mi ad nekem erőt, mi jelent kapaszkodót a szenvedések idején?
A természetben az elmúlás megújuláshoz vezet. Mit üzen ez nekem életem nehéz pillanatairól?

Ha kevesebb időd van: Elmélkedés a kérdésen
Ha több időd van: Ritmikus imamód

Ajánld fel mai nehézségeidet, megpróbáltatásaidat valakiért!
(Kép: Sieger Köder - Passió-elmélkedések)
Leave a Comment