Kolozsvártól 57 km-re északkeletre a Kis- és Nagy-Szamos összefolyásánál fekszik. A város a Bakó, a Béla és a Rosza-dombokra települt, Kolozs megyében, Belső-Szolnok, majd 1876-tól Szolnok-Doboka vármegye székhelye. A középkorban sóbányászati központ, bányászváros. Dést 1214-ben, Dees néven említették először oklevélben, mint sószállítóhelyet. Valószínűleg a II. András uralma alatt építették egykori várát is, a kolozsvári út melletti Rózsa-hegy tetejének északi részén vagyis a vár 1236-ban már állt. A XII. századtól már volt temploma, az Ágoston rendiek építették Szűz Mária tiszteletére. Csak a tornya és a homlokzata maradt fenn. Az obszerváns ferencesek dési megtelepülésének kezdetei a XVIII. század elejéig nyúlnak vissza. 1701-ben Apor István kincstartó kért ferences szerzeteseket Désre, a település romos ágostonos kolostorának helyreállíttatását ajánlva cserébe, a rend elöljárósága ezt az ajánlatot nem fogadta el. 1703-ban a kolozsvári születésű Lamprich Imre missziós szerzetes letelepedését a Rákóczi-szabadságharc eseményei meghiúsították. Szent Ferenc követőinek végül 1712-ben sikerült megtelepedniük Désen. Ekkor Weiner Konrád testvér Hansch Sebestyén, a désaknai sókamara perceptorának támogatásával a galgói Rácz Ádám katolikus örököseinek adományozott a mai kolostor területén egy kisebb telket, amelyre egy sövényházat majd 1715-ben egy Szent Antal tiszteletére szentelt kis oratóriumot építettek mellé. 1718-ban Kornis Zsigmond gubernátor és Mikes Mihály főispán ingatlant adományoztak a rendnek kolostor építésére. Ugyanebben az évben készült el a kolostor keleti szárnyának földszinti része. 1752 és 1755 között építették fel a déli szárnyat, az 1758–1760 közötti időszakban a nyugati és északi szárnyakat. A kolostor keleti szárnyának felépítését követően kezdték el a templom építését. Alapkövét 1726. május 8-án helyezték el, az 1730-ig terjedő időszakban építették fel kezdetben a szentélyt, majd a templom hajóját, a kolostor felől húzódó folyosóval, 1732-ben a nyugati karzat készült el, a következő évben pedig kimeszelték a templomot, és padok kerültek a belsőbe, majd 1734-ben orgonát építtettek. A Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt főoltárt 1735-ben kezdte el készíteni Heinrich Wassermann harmadrendi asztalos testvér. 1736-ban ugyan ő a szószéket fejezte be. A főoltár kifestésére csak 1764-ben került sor.
Az oltár oromzatának párkányfrízérén festett felirat olvasható, erre emlékeztetett az adományozónak a főoltárt díszítő címere is. Időközben számos festmény és szobor emelte a templom liturgiai berendezésének fényét. 1744-ben a központi Szent Antal festmény mellett Szent József, a Szűzanya, a Keresztre feszítés és a két magyar királyszent, László és Imre képei díszítették a főoltárt, több kisebb ábrázolás társaságában, az oltár mellett pedig a Megváltó, Páduai Szent Antal, egy újabb Mária és a Keresztre feszítés képét, valamint a Fájdalmas Szűzanya szobrát helyezték el. Később a rend legjelentősebb szentjeit megjelenítő szobrok sorával valamint kandelábert tartó angyalszobrokkal egészítették ki. A főoltár mellett az 1730–1740-es években három mellékoltárt is felállítottak: a Nepomuki Szent János-oltár, a Világosító Szent Gergely tiszteletére szentelt mellékoltár és a harmadik oltár titulusa arra utal, hogy patrónusa minden bizonnyal a közeli szamosújvári örmények köréből kerülhetett ki. A mellékoltárok sorában a hajó északkeleti sarkában álló Szent Ferenc-oltár következett, Czikó Imre adományából 1742-ben. Szintén Bécsben, Franz Anton Luzenthal ezredes támogatásával készült a Szent Ferenc kép alatti Szent Anna festmény is. Az oltárok mellett több különálló festmény és szobor gazdagította a templom belső terét. A sekrestyében egy Nepomuki Szent János- és egy Feltámadt Krisztus-képet is elhelyeztek. 1756-ban temetőkápolna épült a Rózsahegyen. Titulusa Urunk mennybemenetele. 1952-ben Dés kényszerlakhely volt a ferencesek egy nagyobb csoportja részére, itt volt a vezetőség is. Hősiesen kitartottak a börtönig. Elemi iskola 1750-től volt. Az Irgalmas nővérek iskolát tartottak fenn: 1829-től fiúiskolát, 1864-től leányiskolát, 1948-ban államosították. A gimnáziumot 1929-ben szüntették meg. Jelenleg a plébániát szintén a ferences atyák vezetik.
Szolgálatot teljesít P. Bakó István gyóntató,P. Benkő Attila lelkész, P. Sebestyén Antal házfőnök, plébános. A dési közösséghez tartoznak még Fr. Ráduly Béla Balázs OFM, Fr. Plank István OFM, Fr. Szabó Árpád Terc. És Fr. Ambrus Zoltán Terc. Ferences testvérek.
A Dés-i Páduai Szent Antal, ferences plébánia a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, Belső-szolnoki főesperesi kerülethez tartozik. Búcsúját Szent Antal napján, június 13-án tartják. Örökös szentségimádási nap: augusztus 26. A ferences templom oldallagosan ellátott filiái: Bálványosváralya, Felőr, Retteg, Kapjon, Désakna és Szék. A filiák a Belső-szolnoki főesperesi kerülethez tartoznak.
Összeállította: Gábor Anna
Leave a Comment