Assisi Szent Klára

Assisi Szent Klára Chiara Offreduccio néven született Assisiben született egy gazdag nemesi család leányaként, a hagyomány szerint 1194. július 16-án. Az édesanya őszinte hitre nevelte három leányát, és megtanította őket mindarra, amit egy előkelő leánynak akkoriban tudnia kellett. Választékos latinsággal fogalmazott, és a ház körüli munkákat is odaadással végezte. 1210-ben hallotta először prédikálni Szent Ferencet, a megfeszített Krisztus követéséről szóló szavai mélységesen megindították. Lemondott a fényűző életről, hogy szegény és alázatos életet élhessen.

1211 virágvasárnapján titokban elhagyta az apai házat, és csatlakozott a szerzetes testvérekhez. Szülei sem tudták eltántorítani szándékától. Miután Ferenc levágta a haját, Klára felöltötte magára a bűnbánat egyszerű ruháját, Krisztus jegyeseként szegényen és alázatosan élt. Társaival az Assisi közelében lévő Szent Damján-kápolna körül alakították ki első kolostorukat. Eredetileg a bencés regulát fogadták el, nagyon szigorúan éltek: nem viseltek harisnyát és sarut, a földön aludtak (Klára is csak akkor használt vékony szalmazsákot, mikor ezt Szent Ferenc állandó betegeskedése miatt megparancsolta).

Megszólalni is csak akkor szólalhattak meg, ha elkerülhetetlen volt, illetve ha vigasztalni kellett valakit. Magántulajdonuk sem lehetett, alamizsnából éltek. 1212. március 18-án Assisi Szent Ferencnek tette le a szerzetesi fogadalmat, és hosszú évtizedeken át, egészen a haláláig a klarissza kolostor lelki anyja volt. Kolostori élete során páratlanul szép oltárterítőket, miseruhákat hímzett. Később kisebbik húga és édesanyja is csatlakozott a klarisszákhoz. Legendaírói (köztük a Karthauzi Névtelen) nevének jelentésében – tiszta, ragyogó – látták élete legofontosabb motívumát. III. Ince pápától a “szegénység előjogának” (privilegium paupertatis) elfogadását, a javakról való lemondás, a szegénység reguláját kérte. A pápa 1228. évi rendeletben tiltotta meg, hogy a klarisszáknak bárki is erőszakkal adományozzon földeket vagy javakat. Alázatos, bűnbánó, adakozó életmódot folytatott. 1244-től kezdve ágyban fekvő beteg volt, de a rend irányítását továbbra is ő intézte, testvéreit anyai gondoskodással irányította.

1253. augusztus 9-én IV. Ince pápa hagyta jóvá regulájukat, melyet Klára a halála napján, augusztus 1-én még a kezébe vehetett. A pápa – bíborosaival együtt – elment a temetésére. IV. Sándor pápa pedig 1255. augusztus 15-én, halála után két évvel szentté avatta Klárát, és 1260-ban Assisiben új zárdát építtetett a klarisszák részére, ott helyezték el a szent holttestét. Ünnepét halála után azonnal felvették a római naptárba, először augusztus 12-re került, de 1969-től augusztus 11-én ünnepeljük. A klarissza rend a kezdetektől nagyon népszerű volt, néhány év alatt ötvennél több kolostort alapítottak csak Spanyolországban.

Magyarországon a XIV. század elején nyílt első kolostora Nagyszombatban. Századok múltán, 1958. február 14-én XII. Piusz a televízió pártfogójává nyilvánította Assisi Szent Klárát, ami annak emlékére történt, hogy 1252 karácsonyának éjjelén betegágyában fekve “látta” az assisi Santa Maria degli Angeli-templomban zajló szertartást, az ott elhelyezett betlehemet. A Szent Klára televíziós díjat 1988-ban Vittorio Peri, Assisi egykori püspöki helynöke kezdeményezte. A díj azoknak a televíziós rendezőknek és szerzőknek adható, akik az emberi és keresztényi értékek fontosságát emelik ki műveikben, emlékezetesen hívják fel a figyelmet a béke, az imádság, az élet tiszteletére és az emberi méltóság szerepére.

Istenünk, ki Szent Klárát irgalmasan megtanítottad a szegénység szeretetére, kérünk, az ő közbenjárására engedd, hogy a szegénység szellemében követhessük Krisztust, és így eljuthassunk szent színed látására!

  Forrás és fotó: cultura.hu

About the author

Ferencz Emese

Leave a Comment