Szent Tekla szűz és vértanú

Szent Tekla, első vértanúnő, Ikónia városában született. Ismert és gazdag szülők leánya volt, aki rendkívüli szépségével jeleskedett. Amikor 18 éves lett, egy ismert ifjúval jegyezték el. Egyik alkalommal Szent Pál beszédét hallotta meg, amikor az Üdvözítőről beszélt. Teljes szívéből megszerette az Üdvözítő Úr Jézus Krisztust, és keményen elhatározta, hogy nem lép házasságra, hanem egész életét az Evangélium hirdetésének szenteli.

Anyja ellenezte Tekla elhatározását és kényszerítette, hogy menjen férjhez vőlegényéhez. A vőlegény panaszt tett a város kormányzójánál Szent Pál ellen, azzal vádolva Pált, hogy elfordította tőle menyasszonyát. Az apostolt börtönbe zárták. Tekla az éj leple alatt, titokban elszökött hazulról, és arany ékszereivel megvesztegette az őröket, akik beengedték őt a fogvatartotthoz. Három napig ült Pál lábainál, figyelmesen hallgatva tanítását. Miután kiderül Tekla eltűnése, mindenütt elbeszélték keresésének hírét. Majd végül a börtönben találtak rá és erőszakkal hazavitték.

A bíróság a városból való kiűzetésre ítélte Pált. Teklát pedig sokáig győzködték, hogy egyezzen bele a házasságba, de nem változtatott elhatározásán. Sem anyja könnyei, sem annak haragja, sem pedig a kormányzó fenyegetései, nem tudták eltántorítani Teklát a Mennyei Vőlegény szeretetétől – Urunk Jézus Krisztustól. Az anyja halálbüntetést kért engedetlen lányára, ezért Teklát máglyán való elégetésre ítélték. A szent vértanúnő, minden félelem nélkül lépett a máglyára és keresztet vetett. Ebben a pillanatba megjelent neki az Üdvözítő, áldásával erősítve őt az elkövetkezendő küzdelemben, aminek következtében kimondhatatlan öröm töltötte el Tekla lelkét. A lángok hatalmas nyalábokban csaptak fel, körbevették a vértanúnőt, de nem értek hozzá. Megzendült az ég, és a hatalmas zápor eloltotta máglya tüzét. A kínzók félelmükben szertefutottak. Szent Tekla, akit az Úr védelmezett, elhagyta a várost, és egy fiatal keresztény férfi segítségével megkereste Pál apostolt.

Szent Pál apostol és a vele együtt lévők, akik között volt Barnabás apostol is, a várostól nem messze lévő barlangban bújtak meg, és buzgón imádkoztak, hogy az Úr erősítse meg Teklát szenvedéseiben. Velük együtt ment Tekla Antióchiába, az Evangélium hirdetésére. Itt egy bizonyos Alexander nevezetű férfi, szépsége miatt kiszemelte magának, de Tekla elutasította házassági ajánlatát, és ezért, mint keresztényt halálra ítélték. Kétszer engedtek rá kiéhezett vadállatokat, azok azonban hozzá sem értek a szent szűzhöz. Szelíden lábaihoz feküdtek, és nyalogatták. Bármilyen kínzásnak vetették alá, Isten

Gondviselése folytán, mindig sérületlen maradt. Végül két bikához kötötték, és különböző irányba kezdték el őket hajtani. Az erős kötelek azonban, mint a pókháló, úgy szakadtak el, és a bikák szétszaladtak, szent Tekla pedig ismét sérületlen maradt.

A nép felkiáltott: “Nagy a keresztények Istene!” Maga a kormányzó is megijedt, miután megértette, hogy szent Teklát a Hatalmas Isten védelmezi, akinek ő szolgál. Ekkor megparancsolta, hogy Isten szolgálóját, Teklát, engedjék szabadon.

Szent Pál apostol áldásával, szent Tekla egy pusztaságban telepedett le, ahol sok évig élt, szüntelenül hirdetve Isten Igéjét, betegeket gyógyítva imái által. Szent Tekla sok pogányt térített Krisztushoz. Ezért, méltán nevezi őt az egyház az apostolokkal egyenlőnek. Még egy pogány varázslót is, aki az ő tisztaságát akarta meggyalázni, merészségét megbüntetve, a szent Keresztséghez vezetett. Az emberiség ellensége nem egyszer próbálkozott meg elpusztítani szent Teklát, a bűntől elvakult embereken keresztül, de Isten ereje mindig óvta Krisztus hű szolgálóját.

Amikor szent Tekla már 90 éves volt, összefogtak ellene a pogány varázslók azért, mert ingyen gyógyított betegeket. Képtelenek voltak felfogni, hogy ő Krisztus irgalmának erejéből gyógyítja meg a betegeket, ezért azt feltételezték, hogy Teklát különleges módon segíti a szűz Artemida istennő. Irigységből bérenceket küldtek Teklához, hogy meggyalázzák a szentet. Amikor már egész közel voltak, szent Tekla Krisztus Üdvözítőhöz kiáltott segítségért, és ekkor a hegy kettévált, és elrejtette a szent szüzet, Krisztus menyasszonyát. Így adta át lelkét szent Tekla a Teremtőnek.

Az Egyház úgy tiszteli Teklát, az első vértanúnőt, mint “a nők dicsőségét, a szenvedők tanítóját, mindenki számára megnyitva a vértanúság útját”. A régi időktől fogva, sok templomot szenteltek tiszteletére, amelyek közül egy Konstantinápolyban volt. Az apostolokkal egyenlő és első vértanúnő, a minden küzdőért imádkozó Tekla nevét, a nők szerzetessé nyírásánál is említik.

Forrás: katolikusokeloforuma.network.hu

About the author

Ferencz Emese

Leave a Comment