Évközi 26. vasárnap

Szeretet jó testvérek!

Egy kislánnyal történt meg a következő történet. A kislány szüleinek a könyvtárát nézegette. A hittanórán éppen a Szentírásról tanultak és most az a kíváncsiság vezette, hogy vajon otthon ez az értékes könyv megtalálható-e. Közben bejött az édesanyja és megkérdezte: mit keresel, kislányom? A Bibliát, hangzott a válasz. No, majd segítek, és a legfelső polcról leemelt egy meglehetősen vastag könyvet. A kislány kinyitotta a porlepte könyvet, de azt is látta, hogy nem sokat forgatták. Meg is jegyezte: lelki atyánk azt mondotta, hogy a Szentírás az Isten könyve. Hátha az Istené ez a könyv úgyse olvassuk, miért nem küldjük vissza neki? Úgy gondolom, ez a jelenet számos családban megtörténik. Ettől akar megóvni az Egyház, amikor, a mai vasárnapon a Szentírást teszi a figyelem középpontjába, mert az Egyház ezt a könyvet nagyon fontosnak tartja. Fontosnak tartja amiatt, amit vall erről a könyvről. Mert az Egyház és tagja a megkereszteltek számára nem pusztán egy könyv ez, nem csak egy irodalmi remekmű, nem egy csak egy sikerkönyv, amelyet a legtöbb nyelvre fordítottak le, s amelyből rekordmennyiségű példányt adtak el világszerte. Ez a könyv számunkra is csak egy könyv, míg ki nem nyitjuk. De ha megszólal, ha szívvel olvassuk, akkor ez a könyv az Isten szava. Ez a könyv az Isten élete, az Isten szeretett.

Alig két hete kezdődött meg az iskolai tanév. Az első osztályosok is beültek a padba. A padon előttük egy könyv, amelynek címe Ábécéskönyv. Belőle fogják majd megtanulni a betűket, hogy ezáltal majd írni – olvasni tudjanak. Megtanulnak írni, hogy rögzíteni tudják mindazt, amit gondolnak, hiszen amit az ember csak szavakra bíz, amit csupán elmond az elszáll vagy félremagyarázzák, elfelejtik. Amit azonban leírnak az megmarad és későbbi korok is elolvashatják az amit mondani akartunk, amit gondoltunk. Az írás olvasás nélkül nem sokat ér. A betűkkel való ismerkedés nemcsak azért történik, hogy a kis tanulók leírhassák, amit ők gondolnak, hanem azért is, hogy elolvashassák és átgondolhassák azt is, amit mások gondoltak és rögzítettek le írásban.

Ezen a vasárnapon egy különleges írást ajánl figyelmünkbe az Anyaszentegyház: aki szól az az Isten, amit felhasznál, azok az emberi szavak, de sokszor Isten szava is elszállt volna s nem tudtunk volna róla, ha azt az első században le nem írták volna. Jézus szavait is feledésbe merültek volna, ha nem kezdték volna írásba foglalni a szentírók. Isten kölcsönvette az ember szavait, gondolkodását, hogy általuk emberi nyelven ismertesse meg magát minden kor embere számára. Amit a szentírók írásba foglaltak az a Biblia, a Szentírás. Szent, mert az emberi írást Isten használja fel és szól minden kor emberéhez, tehát hozzád is testvérem. Aki szól az az Isten, aki leírta Isten üzenetét írta le, aki pedig olvassa az te kell, hogy legyél testvérem.

Minden vasárnap összegyűlünk szentmisére, azért, hogy megünnepeljük együtt Krisztus Urunk lakomáját. Mielőtt azonban asztalhoz ültetne Jézus szavával táplál bennünket. Elbeszélgetünk előbb vele. Bocsánatot kérünk, dicsőítjük őt, Krisztus Urunk ezután pedig leültet és szól hozzánk. Isteni igék hangzanak el, Isten beszél hozzánk. Beszél az első olvasmányban, a zsoltárokban, a szentleckében, az evangéliumban. Beszél mindarról, ami történt mielőtt eljött volna, amiért el kellett, hogy jönnie, aztán az apostolok szava által emlékeztet arra, amit megéltek az első keresztények s mindezek végén az a ki felolvassa így fejezi be az üzenetet: Ez az Isten igéje, mi pedig hálát adunk. Megköszönjük Jézusnak, hogy annyira kegyes, hogy bár sokszor megbántjuk őt mégis beszél, szól hozzánk békésen, türelmesen, mintha mi sem történt volna. Az evangéliumban pedig Jézussal magával találkozunk. De a találkozás csakis a Szentírás által történik. Enélkül aligha tudtunk volna Jézusról, de a Szentlélek csodája folytán ma is közel van hozzánk Mesterünk a Bibliában foglalt evangélium igéi, szavai által. Akkor miért nem olvassuk ezeket a szent szavakat? Mikor értjük meg végre, hogy a Szentírás szavai ma is érvényesek s hogy általuk kell, hogy éljünk, ha boldogok akarunk lenni már itt a földön, mert belőlük az beszél hozzánk, aki soha cserben nem hagy, aki bennünket a legjobban szeret: az Isten.

De miért szól Isten hozzánk, hozzád? Választ az evangéliumi szakasz végén találhatunk. Azért, mert Isten akarja, hogy te örökre boldog légy még akkor is, ha ez a világ neked nem ezt kínálja fel. Hallottad, hogy a megalázott Lázár jutott az örök boldogságba a dúsgazdag sorsa pedig az állandó szenvedés lett. Figyeltétek, hogy mit mond Ábrahám, amikor a gyötrődő dúsgazdag azt kéri tőle, hogy küldje vissza Lázárt, hogy figyelmeztesse testvéreit, nehogy a pokolba jussanak ők is? „Ott vannak nekik Mózes és a próféták”, vagyis mindaz a törvény, amit Isten adott és Mózes könyvébe foglaltak össze, mindaz a jövendölés és figyelmeztetés, amelyet a próféták közvetítettek. Mindezt ma úgy nevezzük, hogy Ószövetség. Ábrahám azonban tovább megy és azt mondja, hogy ha Mózesben és a prófétákban nem hisznek, abban sem fognak hinni, aki a halottak közül feltámad.

Miért szól Isten hozzád, mert ő azt akarja, hogy őt már itt megtaláld a földön, hogy érezd a nehézségben is, hogy ő vigasztal. A vigaszt nem felnőtteknek írt mesékben kell keresni, amelyet akár az ostoba latin amerikai filmek, akár a szuperhősök nyújtanak, nem az italban vagy pénzben kell megoldást találni, hanem legalább néha orvosságként meg kell próbálni Isten szavát is, kézbe kell venni a Bibliát is. Nemcsak a mindennapi ima kötelesség, hiszen az imában csak te beszélsz Istenhez, napi kötelesség a Szentírásolvasás is, mert benne Isten válaszol neked. Hányszor lehet hallani ilyen megjegyzést: minek imádkozzak, hiszen Isten nem felel nekem. Csak az mondhatja, hogy Isten nem hallgatja meg az imáit, aki nem olvassa Isten válaszát, a Szentírást. Ezért kedves testvérem, az imakönyved vagy a rózsafüzéred mellé tedd oda a Szentírást is és olvassál belőle. Vedd le tehát a könyvespolcról a Bibliát, fújd le a port róla ha szükséges, nyisd fel olvasd és benne keresd a megoldást, amikor életed túl nehéz. Hallgasd meg azt, amit Isten mond neked, gondolkozz el rajta, hiszen Isten szavát neked írták, hogy te olvasd, figyeld és aszerint élj.

Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános

About the author

Ferencz Emese

Leave a Comment