Miért nincs oly sokaknak szükségük Istenre?

A filozófus Robert Spaemann megfordítja ezt a kérdést, amikor azt mondja: olyan ez, mint az az ember, aki nem érez többé éhséget, és éppen ezért életveszélybe kerül. Az ember számára ma „minden azon múlik, rájön-e, hogy szüksége van Istenre, mint ahogy sok múlik azon is, hogy van-e étvágya az evéshez”. (Spaemann)

A lélek éhségét sokszor a boldogság utáni és beteljesedett kapcsolatok iránti éhségként éljük meg. De a „jóllakási kísérletek” gyakran túl kevesek ahhoz, hogy eljuttassanak Istenig. Sok ember egyáltalán nem jut el odáig, hogy Istent keresse. Túl nagy a kínálat, amely úgy tűnik, gyorsabb jóllakást ígér: a legújabb film, egy további elfoglaltság, egy csalogató hétvégi ajánlat. Ilyenkor a hit marad alul, mert hinni tanulni nem egyszerű. A kereszténység nem az, aminek sokan hiszik, „kilúgozott oltalmazó vallás”. (H. Schnädelbach) És mégis érvényes, hogy az Isten utáni őserejű éhséget, amely minden emberben megvan, csak Isten tudja csillapítani. Semmi más nem elégítheti ki. „Hinni kell Istenben, és ha valakiben nincs meg a hit, nem valami szenzációs őrülettel kell a helyét betölteni, hanem keresni, keresni” – írta az orosz író, Anton Csehov már több mint száz éve.

Az angol író, Gilbert Keith Chesterton így magyarázza: „Ha az emberek feladják a hitüket, nem a semmiben hisznek, hanem minden lehetségesben. Ez a próféták esélye – és ők tömegével jönnek.” Ezek a „próféták” érzékekre ható ajánlatokkal kecsegtetnek, amelyek a lélekben rövidebb-hosszabb idő után mégiscsak űrt hagynak maguk után. Így a keresés kezdődik elölről. Ma sok ember feladja anélkül, hogy beteljesedést talált volna. Nem teszik fel többé a döntő kérdéseket, egyik napról a másikra élnek. Mások tudják: több kell, hogy legyen az élet annál, amit eddig elértem és megéltem. Ők tovább keresik Istent, akár tudatában vannak, akár nem. De hogyan található meg Isten?

  Forrás: N. Stosiek – V. Riechel – G. Evanzin - A mindennél is több kell  

About the author

Ferencz Emese

Leave a Comment