Évekkel ezelőtt, amikor még nem volt hűtőszekrény, az emberek jégházakat használtak, hogy az élelmiszerek ne romoljanak meg. Ezeknek a kis építményeknek vastag falai voltak, nem volt rajtuk ablak, csak egy jól záródó ajtó. Télen, amikor a tavak befagytak, nagy jégtömböket vágtak ki, és odaszállították a jégházakba. Aztán a jégre szórtak egy réteg fűrészport, és így az kitartott majdnem nyárig.
Egyik nap egy férfi elvesztette értékes karóráját a jég házban miközben ott dolgozott át túrta az egész fűrészport szorgalmasan keresgélt, de az óra nem lett meg. Egy kisfiú, aki hallotta hogy elveszett az óra, belopakodott az ebédszünetben a jégházba. Nemsokára megjelent az órával. A csodálkozó kérdésre, hogy miként sikerült megtalálni az órát, ezt felelte:
- Jól becsuktam az ajtót, lefeküdtem a fűrészporba, teljesen csendben voltam, és meghallottam az óra ketyegését.
Isten hangja ott ketyeg a mi szívünkben is, gyakran azonban nem halljuk tisztán az Ő hangját el, vagyunk foglalva azzal, hogy buzgón sőt néha kétségbeesetten keressük az ő akaratát. Elcsüggedünk és türelmetlenek leszünk, ha látszólag nem kapunk feleletet. Talán még azt is feltételezzük, hogy Isten nem törődik velünk. De ha szeretnénk meghallani a hangját, nemcsak a jelenlétét kell keresnünk, hanem el is kell csendesednünk előtte. Mert Adventnek két irányvonala van: nemcsak mi keressük Istent, hanem ő is keres bennünket. Legyen ezért az idei Advent egyik vezérgondolata: Isten hangját csak a csendben lehet meghallani.
Forrás: Szentmártoni Mihály - Adventi ihletek
Leave a Comment