Isten türelmét napról napra próbára tesszük azokkal a pillanatokkal, amikor újra meg újra bemeséljük magunknak, hogy holnap ráér megváltozni. Olykor kisebb jeleket is kapunk, hogy már végre térjünk a jó útra. Képesek vagyunk ezeket az apró jeleket meglátni és tudatosítani, hogy nem véletlenük történnek velünk? Mert bizony velünk van az Isten, és mindig is velünk volt, de hányszor láttad meg embertársadban, a bajbajutottban, a szükséget szenvedőben őt?
Mennyire felfoghatatlan, hogy minden egyes nap velünk az Isten. Ő, aki gondot visel övéi felett, és sosem lesz hűtlen hozzánk, hisz önmagát nem tagadhatja meg. Lassan már az ajtóban áll az Üdvözítő, és kopogtat, de ha majd eljön, vele akarsz lenni? Adventi készülődésünk utolsó néhány napján próbáljuk tudatosítani, hogy az Isten velünk van, mellettünk áll, gondot visel ránk, amiért mi hálával tartozunk neki.
Kiss Szilárd, III. évfolyam, Gyergyóalfalu
Leave a Comment