Íme, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. (Mal 3,1)
Ki tudja majd elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Csendül fel számunkra a mai napon ez a kérdés. Az Úr jövetelének napja már az ajtóban áll és kopogtat, hogy felébresszen bennünket a mély és megszokott hétköznapok zajából. Érkezésének fénye már bevilágít az ajtók résein. Érezzük legbelül, és tudjuk, hogy amikor benyit az ajtón, mindannyian leborulunk előtte.
Mert amint az olvasztók tüze megolvasztja az aranyat, úgy olvasztja meg a hívő ember szívét Isten megérkezése és közelsége. Éppen ezért ne késlekedjünk. Induljunk feléje, és nyissuk meg szívünk ajtaját, hogy nemsokára, amikor megérkezik, nyitott szívekre és megtisztult lelkekre találjon, akik várják és áhítják az ő jövetelét, és nem zárkóznak el az Úr szeretete elől. Akkor majd egymás felé fordítja az eltávolodott szíveket, hogy az ő szeretetétől egyszerre dobbanjon minden szív.
Nagy Ferenc, V. évfolyam, Deményháza
Leave a Comment