„Kétféleképpen lehet az életet meghosszabbítani” – írta jó kétszáz évvel ezelőtt Georg Christoph Lichtenberg (1742–1799) fizikus és író. – „Az egyik lehetőség, hogy a születés és a halál időpontját eltávolítjuk egymástól, és így meghosszabbítjuk az utat – ennek érdekében sok orvos nagy teljesítményt nyújtott. A másik pedig, hogy lassabban járunk, és a két időpontot ott hagyjuk, ahol Isten szándéka szerint van.”
Tehát lassabban járjunk, hogy hosszabb legyen az életünk. Aki lassabban jár, az figyelmesebb és tudatosabb, jobban lát és hall. Nem szalad el mellette az élet, nem igényli a lehető legtöbbet, leggyorsabban, mindent azonnal. Aki lassabban jár, észreveszi a pillangót, amint megpihen valahol, és meghallja a pacsirta dalát is. Van ideje egy jó szóra, egy kis szünetre, egy találkozásra. Több élete van az életben. Mert az élet nem az évek számában mérhető, hanem abban, hogy mennyire mélyreható, milyen intenzív. És ebbe beletartozik az élet örömteli szeretete is.
Az egyik kurzuson arra kértem a résztvevőket, hogy mutatkozzanak be, és mondják el, miért jelentkeztek erre a szemináriumra. Az egyik asszony – ötven körüli hölgy – ezt mondta: „Hogy miért jöttem ide? A lányom küldött el!” Bizonyára kicsit értetlenül néztünk rá, ezért meg is magyarázta: „Igen, ezt mondta: Anya, mostanában nagyon kiállhatatlan vagy, úgyhogy legfőbb ideje, hogy törődj egy kicsit magaddal, hogy ne kelljen miattad szenvednünk.”
Mosolyogtunk, nekem az jutott eszembe, hogy nehéz szeretni azt, aki nem szereti saját magát. Aki képes élvezni az életet, az általában közvetlenebb, kiegyensúlyozottabb, nagylelkűbb, bőkezűbb másokkal. Nem így a mogorva, aki lemondó ábrázattal rója útját a világban, goromba megjegyzéseket tesz, mert hogy mások már megint nyaralni utaztak, moziba mentek vagy beültek a cukrászdába. Ez érthető is, hiszen ha valaki „éhezik” valamire, „lemond” valamiről, akkor nem lehet könnyű azt látni, hogy mások épp azt teszik, amit ő nem.
Tulajdonképpen nincs ok arra, hogy megtiltsuk az élet élvezetét. Hiszen ez az örömteli lét művészetét jelenti. Örülök a jelen pillanatnak. Élvezem az első korty kávét reggelente, megállok pár percre az Ems partján és nézem a kacsákat, együtt dúdolva hallgatok egy dalt, megsimogatom a kutyát, magamba szívom a kikötő sajátos illatát. Az élet élvezetének nincs köze a pénzhez. Nem minden gazdag ember képes élvezni az életét. Ez a művészet inkább az élet apró pillanataiban jelenik meg, amelyeket tudatosan észlelünk és átérzünk.
„Kivel tesz jót, aki sajnálja magától? A saját vagyonában sem leli örömét. Ne vond meg magadtól a ma boldogságát, és vedd ki részedet az élvezetekből.” – Magvas életbölcsesség! Honnan származik az idézet? A Bibliából... Sirák fia könyve 14. fejezet, 5. és 14. vers.
Talán ez is lehet egy ötlet az új évre, nem?
Forrás: Andrea Scwarz - Betlehemi láng
Leave a Comment