Staféta

Az elmúlt hetekben a kertünkben egyszer csak kivirágzott a kisvirágú hunyor. Ilyen sok virága még sosem volt, mint idén!

Most kezdenek kókadni a virágai... De közben kidugta a fejét a hóvirág! Még nem bontott szirmot, de már fehérednek a felső hajtások. Hamarosan nyílik.

Az egyik megy, a másik érkezik. Átadják egymásnak a stafétabotot. És ez így megy tovább az egész év folyamán. A következő hetekben a krókuszoké lesz a kert, majd megjelennek az első tulipánok. Azután virágba borul az aranyeső, utána a kis mandulafa. Az orgonavirágzás idején, amikor már minden bokor és minden fa kizöldült, el is felejtettük a tavaszi virágokat.

Mindennek megvan a maga ideje – nemcsak a kertben, hanem az életemben is. Egyszer ez virágzik, másszor amaz. Az egyik eltávozik, és helyet ad a másiknak. Megérik az egyik, elhal a másik – vagy csak elhervad.

Ez az élet rendje.

Nem várhatjuk el, hogy minden egyszerre boruljon virágba. Tulajdonképpen unalmas is volna. Szép a változatosság.

De mindig van valami, ami virágzik – az életemben is. Egyszer ez, másszor az, de valami mindig.

Ha más nem, akkor a kankalin a szobában...

Nincs más hátra, lépjünk tovább. Megint a hétköznapok következnek...

Forrás: Andrea Schwarz - Betlehemi láng