Krisztusban Szeretett Testvéreim!
Korunkban nemcsak a lázadozó fiatalok irtóznak a kötelező előírásoktól, allergiások a tiltó parancsolatokra és az erkölcsi szabályokra, hanem sok felnőtt is. Ma sokan hallani sem akarnak engedelmességről, követelményekről. Sokan vallják, hogy magánéletében mindenki úgy jár el, ahogyan neki tetszik. A magánéletbe senkinek sincs beleszólása, sem az egyháznak, sem az államnak. Sok ember elavultnak tart mindenféle lelki tükröt, egyáltalán nem igényli az erkölcsi elôírásokat. Azt vallja, hogy mindenki maga dönti el: mikor vétkezett és mikor nem. Az elvilágiasodás egyre hatalmasodó tünetei mindenesetre erre engednek következtetni. Napjainkban az elvilágiasodás kirívó méreteket öltött és a keresztény élet pusztító járványává vált.Háttérbe szorultak a vallásos élet gyakorlatai. Sokan megfeledkeznek a vasár- és ünnepnap megszentelésének kötelezettségérôl, holott nincs a világon az a keresztény szószék, amelyrôl valaha is elhangzott volna, hogy a vasárnap megszentelésének kötelezettsége érvényét veszítette és ezért bárki eltekinthet attól, ha ezt kényelme megkívánja és nincs kedve imádkozni vagy templomba járni. A gyónást sem szüntette meg senki. Az önállósult ember mégis úgy döntött, hogy mitsem törôdik a bûnbánat szentségével. Egyetlen zsinatot sem ismerünk, amely fölöslegessé nyilvánította volna az egyházi esküvôt és a házasságon kívül engedélyezte a házastársi jogok gyakorlását. De ki kérdezi ma már ezt az egyháztól? Mindenki úgy él, ahogy akar, a magánélet bensô berkeihez senkinek sincsen semmi köze.Vagy mondotta-e valaha is valamelyik püspök: Ha nem sikerült házasságtok, váljatok el nyugodtan és keressetek magatoknak más házastársat? Ilyen fôpásztor nincs. Németországban mégis minden 7. házasság elváltakból tevôdik össze, sôt néhány vidéken a lelkipásztoroknak abból kell kiindulniuk, hogy minden harmadik családban a szülôk elvált felek.A régi tekintélyre hivatkozó kijelentések: 'ez nem megengedett', 'ezt ne tedd' vagy 'ezt nem szabad' akarva vagy nem akarva, de érvényüket veszítették. A tiltás olyan lett mint a rossz pénz. Senkinek sem kell.
A tilalmak helyett újabb szólamok jöttek divatba: 'kövesd csak saját lelkiismeretedet', 'ne légy buta, gondolj magadra', 'ne figyelj senkire, törôdj csak magaddal'.A mélylélektan személyes önállóságot követelô tételei is elterjedtek. Az önkibontakozás, önkifejlôdés, az önmegvalósítás igézetével ámítgatják az autonómiája hiszékenységébe esett embert. Nem így a Biblia. Kellôen értékeli az idôk változásait és nyíltan szól a kényelmetlen igazságról: Isten törvényeket és parancsokat adott az embernek. Mai olvasmányunk kiegészítôleg fûzi hozzá: Isten ,,senkinek sem adott parancsot a rosszra, sem pedig engedélyt arra, hogy vétkezzék'' (Sir 15, 20). Isten nem akarja megszûntetni az ember önrendelkezési jogát, de ugyanakkor elvárja tôle, hogy viselje döntéseinek következményeit: ,,Az ember elôtt ott áll az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának'' -- olvassuk a Sirák könyvében (15, 17). Ugyanezzel a határozott hangnemmel találkozunk a mai evangéliumban, ahol Jézus meghirdeti egy egész tucat parancs tökéletesebb formáját: ,,Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj... Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsátok törvényszék elé, aki haragot tart embertársával'' (Mt 5, 21--22). Vagy: ,,Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bûnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követ el vele'' (Mt 5, 27--28). Vagy ugyancsak: ,,Hallottátok...: Ne esküdjél hamisan... Én pedig azt mondom... Így beszéljetek inkább: az igen (legyen) igen, a nem nem'' (Mt 5, 37). Az ilyen tekintélyre alapozott kijelentések homlok egyenest ellenkeznek önállósági törekvéseinkkel. A kijelentéseken mégis elgondolkodhatunk. A külsô beavatkozásokra érzékeny próféták és az önkiteljesedés szószólói mégsem hozták meg világunkban azt a kívánt eredményt, amelyet olyan sokan reméltek tôlük. Errôl tanúskodnak a gyógyszer- és alkoholfogyasztás magas statisztikai adatai, a válások és öngyilkosságok kiábrándító számai. Jogosan feltehetô a kérdés: Valóban boldogabbak, megelégedettebbek, kiegyensúlyozottabbak leszünk, ha nem törôdünk a parancsolatokkal, és engedünk minden kívánságunknak? Valóban kevesebb lett a könny, a csalódás és a szenvedés, amióta nem tûrjük az erkölcsi elôírásokat? Talán mégis csak igazi van a Bibliának, és szükségünk van Isten évezredek tapasztalatait összegzô parancsolataira. Végeredményben miért ne lehetne igaza a Biblia Istenének? Hátha ô mégis csak jobban tudja, hogy mi válik az ember üdvére. Vagy talán Jézus életét és tanítását figyelembe véve nem arra kell következtetnünk, hogy Isten nagyonis jól ismerte az élet valóságait, talán jobban mint sok modernségével hivalkodó ember? Aki Isten evangéliumát csak egy kicsit is ismeri, az hamarosan rájön, hogy az evangélium szelleme egyetlen olyan követelményt sem támaszt, amely az emberi szabadság vagy önállóság megsértésére irányulna és nyomorékká tenné egészséges lelki fejlôdésünket. Ellenkezôleg. Isten törvényei olyan bölcsességrôl árulkodnak, amelynek segítségével az ember elérheti önkifejlôdése legtökéletesebb fokát. Míg a történelem folyamán a legkülönfélébb elméletek és felfogások sorra váltogatták egymást, addig Krisztus Urunk tanítása még mind a mai napig kiállta az idôk próbáját. Érdemes elgondolkodnunk ezen. Talán mégis csak igaza van Jézusnak, amikor azt állítja, hogy a gyilkosság nem az ügyesen célzott tôrdöféssel kezdôdik, hanem az emberi dühvel, a féltékenységgel és az irigységgel.
Talán igaza lehet Jézusnak akkor is, amikor arra figyelmeztet, hogy a házasságtörés nem a válással, talán még csak nem is egy farsangi vagy nyári kalanddal kezdôdik, hanem a már sokkal korábban feltörô képzelgésekkel és kívánságokkal, a figyelmességek elhanyagolásával, a késôi kimaradásokkal, a meghitt szeretet megfogyatkozásával. Igazat kell adnunk Jézusnak akkor is, amikor kihangsúlyozza, hogy a legjellemtelenebb hazudozás nem az ünnepélyes tárgyalóteremben kezdôdik a kiejtett hamis esküvel, hanem a kétszínûséggel, a leplezett hazudozásokkal, a folytonos magyarázkodásokkal, a rágalmazással felérô sejtelmes féligazságokkal.
Lehetséges, hogy a jézusi parancsok veszélyeztetik az ember személyes méltóságát? Talán lelki sérülteket nevel az olyan törvény, amely a gyilkosságon túl, már a haragot is megbélyegzi, a házasságtörés mellet már a bûnös kívánságot is elítéli, a hamis eskü mellett már az alakoskodást is pellengérre állítja? Soha. Jézus törvényei sokkal inkább hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyén legteljesebben kibontakoztathassa önmagát. Jézus a mai evangéliumban sem azért sorolt fel jó néhány elôírást, hogy azzal korlátozza szabadságunkat és lelki betegekké tegyen azokkal minket. Ilyen koholmányokra csak azok vetemedhetnek, akik nem ismerik vagy félreismerték Jézust és kiforgatják tanítását. A hívô ember felismerte, hogy Isten javunkat szolgálja parancsolataival. Jézus szavát adta rá: ,,Én azért jöttem, hogy életük legyen és bôségben legyen'' (Jn 10, 10). Benne sohasem csalatkozunk.
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános Fotó: pixabay
Leave a Comment