Különös dolog, hogy ha ma valaki a szerelemről beszél, akkor vagy nem értik, vagy csak a szexuális szerelemre gondolnak. Azt gondolhatná (tévesen) az ember, hogy a világ tele van szerelemmel, hiszen a beszélgetéseinknek, a képes folyóiratoknak, a rádiónak és televíziónak ez az egyik legfőbb témája. De szinte kizárólag mindig csak a testi szerelemről, a szexualitásról van szó. Az emberiség túl értelmes lett. Mi minden csodálatos dolgot kiokoskodott! A modern ipar, a kereskedelem, az informatika, a technika... mennyi sok könnyítést hozott, és a javak, élvezeti cikkek bőségét eredményezte. De mégis a mai emberek nem lettek boldogabbak, sőt boldogtalanabbak. Ha a mai házasságokra, családokra tekintünk, hol lát, hol talál az ember boldogságot?! Azért beszélünk annyit a szerelemről, mert éppen ez hiányzik. Az egész modern emberiség szenved attól, hogy hiányzik az igazi, valódi szerelem.
Miben áll az igazi szerelem?
1. A szerelem egy hasonlóvá alakító és egyesítő belső erő. Ha idős, derék, jóravaló emberekre, házaspárokra tekintünk, akik egész életükön át hűségesen kitartottak egymás mellett, akkor gyakran feltűnik, hogy még külső jegyekben is mennyire hasonlóvá váltak egymáshoz. Mit jelent ez? Mit mond az egyszerű nép a szerelemről? Az utca embere mindig a külső hatásra, az eredményre mutat rá. Szerinte az igazi szerelem hatására a férj és a feleség az évek múlásával lassan külsőleg is hasonlítani kezd egymásra. Természetesen ez egy öntudatlan, belső folyamat, átalakulás következménye. A belső hasonlóság külső megjelenése. Te énbennem, én tebenned, mi ketten egymásban: ez a szerelem. Vagyis e lelki hatás. Én tebenned, vagyis a szívedben lakom; te énbennem, vagyis a szívemben hordozlak; egymásban élünk. A szerelem tehát elsősorban lelki erő. De mivel mi, emberek, nemcsak lélek, hanem test is vagyunk, ezért ennek az egyesítő és egyformává tevő lelki erőnek előbb-utóbb a testet is érintenie kell. A lelki egység szükségképpen létrehoz, megvalósít, kifejeződik a testi, fizikai formákban és megnyilvánulásokban is. Pl. kifejeződik a szerelem a tekintetben. A szerelmesek teljesen másképp, „szerelmesen” néznek egymásra. Vagy kifejez˝odik a szerelem a kézfogásban, az ölelésben, a csókban... és a nászban is. Ha az ember szexuális kapcsolata nem a lelki egység szimbolikus kifejezése, hanem csak a szervek érintkezése, akkor az állatok párzásához válik hasonlóvá. Feltehetjük tehát magunknak a kérdést: A mi nemi életünk mit fejez ki? Valóban a kölcsönös lelki egység jele? Vagyis odaajándékozzuk-e a testünk mellett a lelkünket is egymásnak? Ha tehát észreveszem, hogy ma este a feleségem fáradt, semmi szerelmes hangulata sincs, sőt belső ellenkezést érez, akkor ebben az esetben a nemi életünk a lelki elzárkózás miatt csak a szervek érintkezése lenne. Ha nem helyes módon élünk nemi életet, akkor már nem leszünk Isten ragyogó képmása. Mit jelent a helyes mód? Azt jelenti, hogy a nemi életben az egész személyiségünkkel részt veszünk. Sokan azt vélik, hogy nagyobb szexuális örömre és kielégülésre tesznek szert, ha ösztöneiket minden korlátozás nélkül szabadon engedhetik és így „kitombolhatják” magukat. A modern élet oly sok önfegyelmet, magunkon való uralkodást kíván, gyakran olyan sivár és örömtelen, az érzelmi és az ösztönéletet annyira elhanyagolja és elnyomja, hogy sokan úgy vélik, néha muszáj „kiengedni a gőzt a szelepeken”, hogy legalább ilyen formában kárpótlásélményhez jussanak! Ez a mentalitás áll a szexualitás túlhajtása, hajszolása mögött. Az állatias szexuális szabadosság következménye a kiábrándultság, önmagunk és a társunk megutálása és meggyülölése. Mert az ember ember és nem állat. És mégis, ha akar, akkor sem tud „természetes, tiszta” állati szexualitásban élni. A személyiség leállatiasodását — akaratunk ellenére is — mindig rombolásként éljük meg és értékeljük. Az ember célja nem az úgymond természetes állat, hanem Isten, aki a szeretet és a személyesség teljessége: három személynek egyetlen szeretetközössége. Az az ember hivatása, hogy a személyek ilyen egységét megvalósítsa a nemi élet testi egyesülésének formájában. Természetesen ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a nemi élet szerelmes ölelése közben a párom helyett a háromságos Istenre kellene mindig gondolnom és a nemi örömérzést meg kellene tagadnom.
Mi tehát az emberi szerelem? Lelki folyamat, lelki alapmagatartás, amely szükségszerűen visszhangot kelt és kifejeződik a testben is. Vagyis a lelki egyesülés fokozatosan beleköltözik a testi egyesülésbe.Természetesen csak akkor szabad nemi életet élni, ha a házasság szentsége erre feljogosít. Vagyis miután a házasság szentségében jogszerűen is odaadtuk a testünket egymásnak.
2. A szeretet-szerelem lényege: életátvitel!
Ha két ember szívből szereti egymást, akkor külsőleg is egyre inkább hasonlóvá válnak. Ha ezt most a vallásos életre alkalmazzuk, akkor elmondhatjuk, hogy a legkönnyebb és legbiztosabb útja annak, hogy Istenhez, a kedves Szűzanyához hasonlóvá váljunk, ha bensőséges szeretettel szívből szeretjük őket. Krisztus követésének milyen fáradságos, hosszadalmas útja, amikor azon fáradozik valaki, hogy napról napra, esetről esetre megvizsgálja: mit tenne Jézus most az én helyemben? Még ha sikerülne is ezt felismerni, mennyire nehéz akkor is azt megtenni! De ha szívből szeretem Őt, akkor ennek magától értetődő a következménye, hogy megnyílok feléje, örömmel befogadom és asszimilálom az életét, és így egyre hasonlóbbá válok Hozzá.
3. A szeretet-szerelem egy tökéletes kötelék (Kol 3,14)
Vagyis teljesen összeköt: szívet a szívvel, lelket a lélekkel. Úgyhogy ha a házasságban igazi szeretet-szerelem él, akkor férj és feleség egyre inkább egyetlen egységgé válnak. Milyen feladatokat jelent mindez a szeretet-szerelem egyes szféráira nézve? A testi szerelem esetében tehát biztosítanunk kell, hogy vele egyidőben lelki-szellemi szerelem is összekössön bennünket. Vagyis a nemi élet ennek a szellemi-lelki szeretetnek a kifejezése, testi megvalósulása, szimbolikus jele legyen. Ha férfi és nő enélkül közeledik egymáshoz, akkor a szerelmük gyakorlatilag csak a szerveik kapcsolatára korlátozódik, nem valósítja meg és nem fejezi ki a személyek (lelki) egységét. Meg kell érteni, hogy mennyire nehéz helyzetbe hozza a társát az, aki kényszeríti a nemi életre, vagy aki ebben a helyzetben nem törődik a társa érzékenységével. Hasonló áll az érzelmi szeretetre is. Honnan ered, mi táplálja a szeretet-szerelem érzelmét? A másik egész formájának, természetének érzékelése. Tetszik nekem a párom. Örülök a hajának, a termetének, tetszik a szeme csillogása, még a szeplő is az orra hegyén. Tetszik a beszédstílusa, a ruhája, az egész öltözködése, testének sajátos illata... Egy n˝onek figyelnie kell arra, hogy mindezeket a külsődleges dolgokat, amiket a férje érzékel és szeret, mindig újra láthassa, felfedezhesse rajta. Ez az érzéklésből fakadó érzelmi szeretet mintegy pajzsot képez a testi szerelem védelmére. Érezzük, hogy egy finom, nemes érzésű asszonyt mennyire sért, ha a párja semmi érdekl˝odést se tanúsít ebben az irányban, hanem csak a nemi szervei iránt érdeklődik, csak azzal keres kapcsolatot. Látni kell azt is, hogy magát a nemi örömet is bizonyos értelemben szabályozza ez az érzelmi szeretet. Az érzelmi szeretet továbbá a lelki-szellemi szeretethez kapcsolódik. Mintegy annak kifejezése a gyengédség által. A mély lelki-szellemi vonzódás mintegy bearanyozza a másik egész alakját, úgyhogy részleteiben és egészében tökéletességével és fogyatkozásaival együtt szereti, kedvét találja benne. Vagyis ügyelni kell arra, hogy az asszony külső megjelenésében is tükröződjön belső lelki szépsége. Gondoskodnia kell arról, hogy szerelmének minden testi megnyilvánulása lelkéből fakadjon, a lelki szeretetének kifejeződése legyen. Vagy fordítva, ha az asszony örömteli biztonságban érzi magát férje erős karjaiban, akkor a férfinak arról is gondoskodnia kell, hogy az erős karjai egyúttal egy belső lelkierőnek is a jele és kifejezése legyen. Vagyis mindig arról van szó, hogy a szerelem-szeretet külső formái és jelei (a testi érintkezés, a test szeretete, az érzékelés öröme) belegyökerezzenek a kölcsönös lelki szeretetkapcsolatba. Mindig azt kell a szemünk előtt tartani, hogy a házastársi szerelem két személy kapcsolata, szerelme. Vagyis egyre jobban ki kell bontakoztatni a személyiség jellegzetességeit. Ha ezt nem tesszük, akkor a szerelem kiüresedik, leállatiasul. Nem valószínű, hogy a férfiak igazán értenék, hogy a nemes női lelkeket mennyire sérti, ahogy manapság a női testet mindenütt közszemlére teszik ki és illusztrációként, a férfi nemi vágy élvezeti cikkeként kezelik. Vagyis a nőket mindig újra áruba bocsátják, eladják a rabszolgapiacon. Meg kell értenünk végre, hogy mindezek a dolgok súlyos bűnök az emberi szeretet-szerelem ellen.
Feltehetjük magunknak is a kérdést: szerelmesek vagyunk még egymásba? Természetesen elmúlik az els˝o szerelem lángolása, de nem élhetünk erős, tartós szerelem nélkül. Nem szabad elfelejteni, hogy ha a szerelem csak a testiekre korlátozódik, akkor nem tart sokáig. A testi szépség elvirágzik, a férfierővé megtörik. Ezért küzdünk a külső dolgoktól a belső, a személyiség magja felé!
Forrás: Szerelem és szeretet (Küldetésünk titkai 12.)
Letöltve innen: http://vmek.uz.ua/04100/04190/04190.pdf
Fotó: pexels
Leave a Comment