Krisztusban Kedves jó Testvéreim!
Előző vasárnapon Jézust egy nagyon is emberi oldaláról láttuk, amikor a sátántól kísértést szenvedett. Ezzel azt hangsúlyozzuk, hogy Jézus Krisztus igenis valóságos ember volt, mert éppoly valóságosan elszenvedte a kísértéseket, mint mi. Ma pedig azt láthatjuk meg, hogy ez a Jézus nevű ember nem csak ember, hanem maga az Isten. A színeváltozás egy igazi istenjelenés, amikor a láthatatlan Isten megvillan egy pillanatra az ember tekintete előtt. A színeváltozás jelenetét érdemes összehasonlítani az Ószövetség egyik nagy istenjelenésével, a Sinai hegyi szövetségkötéssel, azért, hogy meglássuk a hasonlóságot és a különbséget.
A Sinai hegyi jelentnél Isten Mózessel, Izrael vezérével találkozik, akit ő választott ki erre a feladatra. A jelenést mennydörgés, villámlás kíséri. Isten egy felhőben ereszkedik a hegyre. Aki a hegy körül kijelölt határt átlépi a választott népből, annak meg kell halnia. Mózes pedig nem is láthatja Isten arcát. Amikor azt kérte Istentől, hogy hadd láthassa meg dicsőségét, a válasz ez volt: "Megteszem, hogy elvonul előtted egész fényességem, és kimondom előtted a Jahve nevet. De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. Ha majd elvonul előtted dicsőségem, a szikla mélyedésébe teszlek és kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted. Ha visszavonom a kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod." Ebből alakult ki az a meggyőződés az ószövetség emberében, hogy aki meglátja Isten arcát, annak meg kell halnia. Mégis, mikor lejön Mózes a hegyről úgy sugárzik az arca az Istennel való találkozástól, hogy az emberek nem mernek rátekinteni: kérik, hogy kendővel födje el arcát.
Testvéreim!
Jézus színeváltozása hasonlít az ószövetségihez, de korántsem ilyen látványos, félelmetes. Isten jelenlétét itt is a felhő jelképezi. De nincs menydörgés, villámlás, nem kell meghalnia senkinek - csendben, csak a három kiválasztott apostol előtt zajlik. Jézus arca is sugárzik, de ez más, mint a Mózesé. Mózes csak Isten fényét sugározta, mint a Hold a nap fényét. Jézus arcának sugárzása azonban a sajátja, az Istené, mint a nap fénye.
Ami leginkább megkülönbözteti Jézus színeváltozását az ószövetségitől, az az elgondolkodtató mozzanat, hogy Jézus, Mózes és Illés ebben a dicső jelenetben Jézus Jeruzsálemben váró haláláról beszélgetnek.
Az apostolok pedig boldogok - nem félnek, mint az ószövetség embere, amely az istenlátás halálától tart. Boldogok, de a maguk módján. Péter három sátrat akar csinálni: Jézusnak, Mózesnek és Illésnek, hogy őket ott marasztalja, hogy ezt a nagy boldogságot megőrizze magának és társainak azzal, hogy nem engedi el a mennyei vendégeket. Szeretnének ott maradni a hegyen feledve munkát, szenvedést, otthagyva lenn a rájuk bízottakat, mert ők most boldogok. Van egy saját elképzelésük a boldogságukról. De Isten megszólal a felhőből - amire nem is számítanak - és a látomás véget ér. A gyötrelmes élet folytatódik tovább, ha akarják, ha nem.
Drága jó Testvéreim!
Ami a hegyen történt, nem véletlenül történt. Amit leírtak az evangéliumban, nem véletlenül írták le, hanem azért, hogy az idők végiéig olvassa és magára értse az emberiség.
Most csak egy mozzanatot szeretnék kiemelni belőle. Abban, ahogy Péter és társai viselkednek ott fenn a hegyen - magunkra ismerhetünk abban, ahogy imádkozunk. Azt mondjuk, hogy az imádság beszélgetés Istennel. A legtöbb ember azonban úgy imádkozik, hogy elmondja a maga gondját-baját, elmondja Istennek a betanult szöveget és ezzel be van fejezve.
Hol van itt a beszélgetésnek az az oldala, hogy Istent is szóhoz hagyjuk jutni? Hol van itt az, hogy meghallgassuk az ő szavát, hogy megismerjük őt?
Az ilyen egyoldalú, monológ imában Istent afféle automatának kezeljük: bedobunk néhány imádságot, mint valami pénzdarabot és cserébe megkapjuk kívánságaink teljesítését, mint az automatából a forró kávét vagy a jéghideg kólát. És többnyire még a kéréseink is olyanok, mint a kávé vagy a kóla: csak pillanatnyi, evilági szükségleteink kielégítésére szolgálnak, nem pedig örök életünket veszik célba. Ahogy egy kávé vagy kóla után előbb utóbb ismét megiszunk egy másikat, úgy az ilyen kérések után is hamarosan jelentkeznek a következő földhözragadt kérések.
Testvéreim!
Péter is a hegyen elképzelt magának és társainak valamit és benyújtotta a kérvényt Jézusnak: maradjunk itt örökre! Foglalkozz csak velünk Jézus! Arról, hogy emberek ezrei várták még Jézus tanítását és segítő csodáit megfeledkezett. Igazságos-e az ilyen kérés? Igazságosak-e kéréseid imáidban? Nem azt akarod-e te is elérni, hogy Isten csak veled foglalkozzon, hogy a többi ember nem számít?
Mint ahogy Péter kérését nem lehetett teljesíteni annak igazságtalan volta miatt, úgy nem csoda, ha Isten a legtöbb kérésünket nem teljesíti, mert azok igazságtalanok másokra nézve. Isten pedig mindenki Istene, mindenkinek jót akar. Drága jó Testvéreim! Hogyan imádkozhatunk helyesen?
Jézus Krisztust kell figyelnünk imáinkban. El kell csendesülni, fel kell hagyni a betanult imák felmondásával, panaszaink véget nem érő áradatával, hogy Isten engedjük szóhoz jutni.
Az a fontos a jó imában, hogy Jézust akarjuk megismerni, és nem magunkat akarjuk javítani. Ha megismerjük Jézust és átadjuk magunkat neki, majd ő formál bennünket.
Most a nagyböjti időben különösen is fordítsunk időt az ilyen Jézusra figyelő és csendben lévő imára. Ha az apostolok a hegyen mertek a dicső Istenember arcába tekinteni, hogy nem haltak bele, akkor mi is merjünk Jézusra az Istenre tekinteni. És amikor az Egyház arra biztat bennünket, hogy imádkozzunk többet, nem azt jelenti, hogy kétszerannyi rózsafüzért és más betanult imát mondjunk el, hanem kétszeresen jobban fordítsuk figyelmünket Jézusra. Testvéreim! Miként egykor az apostolokat, úgy ma minket is kiválaszt, maga mellé vesz a mi Urunk, hogy vele járjunk, hallgassuk szavát, részesei legyünk csodáinak.
Az apostolok azt tapasztalták, hogy amikor a felhő elszállt, a mennyei Atya szózata elhangzott és eltűntek a megjelent személyek, Jézus ott maradt köztük. Isten-élményeik elmúlnak ugyan, de Jézus mindig velünk marad. Egyszer majd Jézus örökre maga mellé vesz minket. Dicsőségét, amelyet most csak rövid ideig láthatunk, egykor majd örökké szemlélhetjük. Hová jut életünk, ha útjaink nem felfelé vezetnek? Drága jó Testvéreim! Életünk folyamán több hegyre is felmegyünk. Jézus kiválaszt és magával visz minket a hegyekre. Most lejövünk a színeváltozás hegyéről. De előttünk áll még az Olajfák-hegye és a Golgota. Ámen.
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános Fotó: pixabay
Leave a Comment